Szibiel

Szibiel (Sibiel)
Ikonmúzeum
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	falu
Községközpont	Szelistye város
Irányítószám	557234
SIRUTA-kód	145587
Népesség
Népesség	427 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 45′ 58″, k. h. 23° 54′ 30″45.766163, 23.90826345.766163°N 23.908263°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 58″, k. h. 23° 54′ 30″45.766163, 23.90826345.766163°N 23.908263°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szibiel témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szibiel, 1913 és 1918 között Bodapataka (románul: Sibiel, németül: Budenbach) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

Nagyszebentől 18 km-re nyugatra, a Csindrel-hegység lábánál, a Szebeni-Hegyalja néprajzi tájegységben fekszik.

Nevének eredete

Nevét patakjáról kapta, amely valószínűleg a Szeben folyó korábbi román nevének kicsinyítő képzős alakja. Binder Pál véleménye szerint a fölötte magasodó vár volt az eredeti Szebenvár, melynek nevéből Erdély német neve kialakult.^[2] Először 1383-ban, német nevén említették, mint villa Olachalis Budinbach-ot.

Története

Orlát határára települt román lakossággal. 1366 előtt Salgó várához tartozó román határőrtelepülés volt. A 16. századtól Szelistyeszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.

A 17. században alapított, a falutól öt kilométerre fekvő ortodox kolostort, amelyben iskola és nyomda is működött, a császári csapatok 1786-ban lerombolták, három szerzetesét Kufsteinbe hurcolták. Őket az egyház később szentté avatta.

1750-ben 350 háztartásból állt. Lakói transzhumáló pásztorkodással foglalkoztak és a 19. század legvégén nyájai még mindig Dobrudzsában és a Balkán-hegységben teleltek át. 1941-ben is pásztorkodó település volt: alig 958 hektáros határának 68%-a volt erdő, 22%-a kaszáló. A 19. században a szibieliek a nagyszebeni piacon nyersfaggyúval, az erdélyi falvakban gyertyákkal kereskedtek. Az első világháború után almatermesztésével is elismerést szerzett.

Népessége

• 1850-ben 1628 lakosából 1585 volt román és 37 cigány nemzetiségű; 1622 ortodox vallású.
• 1900-ban 1005 lakosából 1002 volt román anyanyelvű és 996 ortodox vallású.
• 2002-ben 402 román nemzetiségű lakosából 395 volt ortodox vallású.

Látnivalók

• A településen található Románia legnagyobb üvegikon-múzeuma. A 2005-ben elhunyt Zosim Oancea atya 1969-ben kezdte gyűjteni darabjait, amelyek közül a múzeum hatszázat mutat be. A kiállítás szemlélteti a sajátos hagyomány korszakait, témáit és stílusait, amelyek a hat üvegikonfestő központtal függenek össze: Füzesmikola, a Maros középső folyásának mente, Fogaras vidéke, a brassói Bolgárszeg, a Sebes völgye és a Mărginimea (Szelistye, Polyán és Vále).
• Az egész falukép műemléki védelem alatt áll. A 31. szám alatt még láthatunk egy 18. századi, a 151. és a 322. szám alatt két 19. századi faházat. Utcáin három 19. századi „troiță” (kis, tornyos épületben felállított kereszt) áll (a legrégibb 1803-ból).
• Ortodox temploma 1765 és 1776 között épült. A két resinári népi mester, Stan és Iacob által készített falfestményeit öt rétegnyi mész és korom alól tárták föl.
• A falutól délnyugatra, a Vârful Zidului 1098 m-es csúcsán állnak Salgó várának romjai. A 13. század második felében épült, utoljára 1324-ben említették. A 65×32 méteres területet elfoglaló várrom közepén állt a 10,5 m átmérőjű torony. A kerítőfal az északi oldalon még 3–4 méteres magasságban megmaradt. Kívülről 6–7 méter széles vizesárok védte.

Híres emberek

• Itt született 1894-ben Andrei Oțetea történész.
• Itt született 1909-ben Nicolae Petra költő.

Források

• Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Az üvegikon-múzeum website-ja sok képpel és információval (angolul) (olaszul)
• Salgó vára a „jupiter.elte.hu”-n^{[halott link]} (magyarul)

Kapcsolódó szócikkek