Mikeszásza

Mikeszásza (Micăsasa, Feigendorf)
Csicsóholdvilági erődtemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Mikeszásza
Rang	községközpont
Irányítószám	557145
Körzethívószám	0269
SIRUTA-kód	145006
Népesség
Népesség	1106 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	69 (2011)[1]
Népsűrűség	15,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	71,38 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 05′, k. h. 24° 07′46.08333333, 24.1166666746.083333°N 24.116667°EKoordináták: é. sz. 46° 05′, k. h. 24° 07′46.08333333, 24.1166666746.083333°N 24.116667°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Mikeszásza (románul Micăsasa, németül Feigendorf) falu Romániában Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Medgyestől 30 km-re délnyugatra a Nagy-Küküllő jobb partján lévő település. Csicsóholdvilág, Keszlér és Huruba tartozik hozzá.

Története

A község és környéke már a római korban is lakott hely volt. Területén római kori település maradványait – többek között egy fogadalmi oltárt – tártak fel.

1215–1216-ban az ekkor erdélyi vajdaságot viselt Kán nemzetségbeli Nagy Jula birtoka volt Medgyessel, a biztosan nem azonosítható Miklós prédiumával és Tóbiásfalvával együtt, melyekbe 1267-ben István ifjú király Jula fia Miklóst iktatta be.

Nevét 1267-ben Mikazaza néven említették..^[2]

1268-ban István ifj. király Kán nb. Gyula fia Miklósnak adta vissza, hű szolgálataiért, nagyatyja e birtokát. Később Kán nembeli László fia László erdélyi vajda kezén találjuk.

1309-ben papját a tizedmegtagadó kiközösített szász papok között említették (Győrffy Gy. 3: 557).

1322-ben a Kán nembeli László vajda hűtlen fiaitól elkobzott Mikeszádát Hosszúaszóval, Pánáddal és Szépmezővel együtt Róbert Károly király Tolmácsi Konrád fia Talmácsi Miklós mesternek adta.

1340-ben pedig Miklós mester magtalan halála után ugyancsak királyi adományul a Kacsics nemzetségbeli (Szécsényi) Tamás erdélyi vajda birtokába jutott.

1390, 1391 körül Zsigmond király Losonczi István macsói bánnak (magnificus baro) adományozta. Később a Mikeszászi, M. Kolozsvári, Guthi Ország, Szebeni ~ MK. Horvát és Haraszti családok birtoka volt.

1480-ban Mikeházán (Mykezazya) levő birtokát: 36 népes és puszta jobbágytelkét és az erdő felét, valamint a Küküllő vármegyében fekvő Tótfalu, Lodormán, Bükkös és Keszlér nevű ősi egészbirtokát 4000 arany forintért zálogba vetette a Szebenben lakó Horváth Pálnál (KmJkv 2305).

Egy 1485-ös keltezésű oklevél Mikeszádán várat említett, mely Szebeni Horvát Pálé volt: "castellum in fine p-is Mykezaz erectum seu constructum".

1487-ben mezőváros, és bizonyos oláh falvak tartoztak hozzá: Bükkös, Keszler, Lodormán, Tótfalu.

1486-tól Kurta, Tyős. Sile, Magyar, Fazakas. Pasllér, Verner családok voltak birtokosai.

1598-ban az itteni kisbirtokos nemesek; szász és magyar jobbágyok bíró alá, a románok Radul Treza kenézbotja alá tartoztak. A 17. században Radák László utódai és mások voltak birtokosai. Református kisnemesek beköltözése; 1665 után a régi templom református és szász evangélikus.

A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 1553, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 2559 lakosából 2234 román, 150 magyar, 133 német és 42 cigány volt.^[3]

Hivatkozások

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.