Polyán

Polyán (Poiana Sibiului)
Kilátás a „hegyi” fatemplom cinterméből
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Polyán
Rang	községközpont
Irányítószám	557180
SIRUTA-kód	145284
Népesség
Népesség	2346 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Népsűrűség	119 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	900 m
Terület	23,47 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″45.805555555556, 23.73027777777845.805556°N 23.730278°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″45.805555555556, 23.73027777777845.805556°N 23.730278°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk Polyánról szól. Hasonló címmel lásd még: Pólyán.

Polyán (románul Poiana Sibiului, németül Flussau) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Nagyszebentől 40 km-re nyugatra, a Szebeni-Hegyalja tájegységben fekszik.

Nevének eredete

Első említése 1462-ből maradt fenn, villa Flosawe néven. Mai neve először 1532-ben tűnt föl: Poyan. A szláv eredetű román poiană szó 'havasi tisztás'-t jelent. Német neve a Fluss 'folyóvíz' és az Au 'berek' szavak összetétele.

Története

Doborka határára települt román falu volt. 1500-ban 19 szász is lakta.^[2] Az újkorban az egyik legjelentősebb transzhumáló falu Erdélyben. 1789-ben felmentették az úrbéri kötelezettségek alól. Szerdahelyszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.

A 19. század második felében sok polyáni Dobrudzsába települt, 1940-ben még 176 polyáni születésű egyén lakott a tartományban.^[3] A század utolsó negyedében és a 20. század elején a juhászat hanyatlott, de egyike volt azon falvaknak, ahol nem hagytak fel a transzhumálással. A két világháború között új lendületet kapott az ágazat és Polyán Románia juhtartó központja lett. Itt működött a Romániai Juhászok Egyesületének székhelye és itt adták ki a Stâna ('Esztena') című folyóiratot. 1941-ben 590 hektáros határának 59%-a volt erdő és 10%-a legelő, mégis kiemelkedően sok, 80 ezer juhot tartott.

A Ceaușescu-korszakban újra felvirágzott a transzhumálás. A juhosgazdák kb. egyharmada nyájait a Bánátban, a Duna-deltában és Călărași megyében legeltette. A polyániak többsége az 1960-as évektől papíron a síkvidéki falvak termelőszövetkezeteinek alkalmazottja lett. Gyapjúért és sajtért cserébe saját nyájukat is a közös nyájjal együtt legeltették. Gyakran ellenőrizhetetlen módon „privatizálták” a kollektívek vagyonát és húztak hasznot azok nyájaiból. A tiszta gyapjút és a tenyészkosokat az állam vásárolta fel – a gyapjúból Nagydisznódon szőnyegeket készítettek. Az 1980-as években a falu lakóinak gazdagságáról legendák szóltak. Vagyonukból hivalkodó, palota külsejű házakat építettek maguknak.

Az állami megrendelések 1989 után megszűntek, az akkori 1100 juhászból mára alig 200 maradt. A polyániak Románia-szerte sajtot árusítanak a vásárokban.

Lakossága

• 1786-ban 2198 lakosa volt.
• 1850-ben 4076 lakosából 3989 román és 85 roma nemzetiségű; 4075 ortodox vallású volt.
• 2002-ben 2799 lakosából 2782 volt román és 15 roma nemzetiségű; 2746 ortodox és 51 baptista vallású.

Látnivalók

• Az ún. „hegyi”, temetővel körülvett ortodox fatemplom 1766-ban épült. Hajóját egy Simion Oprovici nevű craiovai mester, apszisát egy Constantin nevű festő festette ki 1770-ben.

Híres emberek

• Itt született Ioana Postelnicu román írónő (1910–2004).

Jegyzetek

Források

• Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985
• Michael Stewart – Răzvan Stan: Collectivization and Resistance in the Shepherding Village of Poiana Sibiului (Sibiu Region). In Constantin Iordachi – Dorin Dobrincu Eds.: Transforming Peasants, Property and Power. The Collectivization of Agriculture in Romania 1949–1962. Budapest – New York, 2009, 251–274.
• Remus Radu: Ciobanii se întrec în strălucirea porților

További információk

• Polyáni öregasszonyok viseletben (1928) Archiválva 2020. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben

Képek

• 
• 
  Polyáni házaspár (fotó 1911-ből)
• 
• 
  Ortodox kőtemplom