Ez a szócikk a 20. század első felének magyar népi motívumokat követő műépítészeti stílusával foglalkozik. A valódi népi művészetet a Magyar népi építészet szócikk tárgyalja. A népi elemeket a szépirodalomban felhasználó stílussal a népiesség foglalkozik.
A Wikimédia Commons tartalmaz Népies stílusú építészet Magyarországon témájú médiaállományokat.
A fővárosi Állatkert madárháznak belső toronydíszei
A népies stílus,népi romantika,[1]nemzeti romantika[2] vagy népi stílus[3]20. század eleji magyar építészeti stílus, egyesek szerint nem is önálló, hanem a szecesszió egyik irányzata, ezért népies szecesszió, magyaros(-erdélyi) szecesszió[4][5] néven is szokták emlegetni.[6] Másik gyökere az Arts and Crafts mozgalom („Művészetek és Kézművesség”) volt.[7]
Jellemzői
A népies stílus a szecesszióból fejlődött a magyar népi építészet hatására. A mozgalom az 1900-as évek elején jelent meg, fő alakja Kós Károly volt. Kós:
„1902–1907 között a Budapesti Műegyetem mérnöki, majd az építészmérnöki fakultásán tanult. Egyetemi évei alatt az ún. „Fiatalok” nevű, építészhallgatókból álló diákcsoport meghatározó tagja volt, mely társaság tagjait az azonos mintához – Ch. R. Mackintosh, F. L. Wright és a finn építésztriász Lindgren–Gesellius–Saarinnen úttörő munkásságához – való kötődés és a közösen vállalt cél – a nemzeti múlt hagyományainak és népi építészet motívumkincsének felhasználása a modern magyar építészet formanyelvének megalkotásában kapcsolta össze.”[8]
Ugyan magyar népi motívumok már a szecessziós épületeknél megjelentek (pl. Iparművészeti Múzeum, Szabadkai zsinagóga), a népies stílus újításként nem elsősorban erre, hanem az egyes épület-szerkezetek láttatására, a falfelületek és nyílászárók arányaira helyezte a hangsúlyt, ezért ezeknek az épületeknek a külseje gyakran egyszerű, puritán a szecessziós épületekhez képest. A díszítések – ha megmaradtak – inkább az épületek belsejében nyertek nagyobb fontosságot. A stílus jellemzője a magastető és a torony, a zsindelyezés, a külső tartógerendák, a részleges terméskőburkolat, a fehérre meszelt külső falak, és a stilizált népi motívumok használata.
A stílus elterjedése és első virágkora az első világháború előtti évekre esik. A két világháború közötti időben sem tűnt el, több építész előszeretettel használta.[9] A stílus egyik utolsó használatára példa az Ősrákosi református templom, amely 1939 és 1944 között épült fel.[10]
Kevert stílusú épületek
A Szabadság téri református templom (A hazatérés temploma, 1939–1940) keverék stílus tekintetben. Kívülről Bauhaus homlokzatot kapott, belül népiesre alakították ki.[11]
Későbbi népies épületek
Az 1939-ben elkezdett népies stílusú Pesterzsébeti református templom érdekessége, hogy a második világháború idején az építkezés félbemaradt. 1994-ben vetették fel a befejezését, amely 2017 és 2019 között lett kivitelezve az eredeti tervek alapján.[12]
Az előzővel szemben jóval később, már az 1990-es években tervezte meg kifejezetten népies stílusban Cseh József a Rákoskeresztúri református templomot. A templom 1995 és 2000 között épült fel.[13]
↑Hegedüs Lóránt Gézáné: Beszélő templomok. A két világháború között Nagy-Budapesten létrehozott református templomok egyház-, építészet- és várostörténeti jelentősége, Budapest, 2020, 4. o.
Kampis Antal: A magyar művészet a XIX. és XX. században; s.n., Budapest, 1968 (Minerva zsebkönyvek)
Nagy Gergely: Magyar építészek, Kossuth Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-09-4503-7, 70–81. o. (Thoroczkay Wigand Ede, Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Lajta Béla, Medgyaszay István és Árkay Aladár életrajzai)
Városmajori Jézus Szíve-kistemplom
Rózsadombi Krisztus Király templom
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
