X–2 Starbuster

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

X–2 Starbuster
Bell X–2 kényszerleszállás után
Funkció	Kísérleti repülőgép
Gyártó	Bell Aircraft Corporation
Gyártási darabszám	2 db
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1955. november 18.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	11,50 m
Fesztáv	9,80 m
Magasság	3,60 m
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	5600 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Curtiss-Wright XLR25 rakétahajtómű
Tolóerő	67 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	3,196 Mach
Legnagyobb repülési magasság	38 466 m
Háromnézeti rajz
A Bell X–2 háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz X–2 Starbuster témájú médiaállományokat.

A Bell X–2 Starbuster nyilazott szárnyú, rakétahajtóműves, szuperszonikus kísérleti repülőgép, melyet az Egyesült Államokban építettek az 1950-es években a NASA és az USAF megbízásából, az X–1-essel elért eredmények alapján. Fő feladata a 2–3-szoros hangsebességgel történő repülés problémáinak, elsősorban a nagy sebességeknél a levegő súrlódása miatt fellépő hőterhelés elviselésére kifejlesztett új [[szerkezeti anyagok]] vizsgálata volt. A repülőgépet B–50-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, végül siklórepüléssel ért földet. Két gépet építettek a vizsgálatok számára, de mindkettő megsemmisült a kísérleti repülések során, pilótái szörnyethaltak, ezért az eredeti két gépen felül nem építettek újakat, a nagy sebességű repülési kísérleteket három év múlva a sokkal nagyobb teljesítményű X–15-tel folytatták.

Külső hivatkozások

Jegyzetek