Vízparti történet

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Vízparti történet
A regény egyik Illusztrációja
Szerző	Si Naj-an (Shi Nai'an)
Eredeti cím	hagyományos kínai: 水滸傳; egyszerűsített kínai: 水浒传 pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Shuǐ hǔ zhuàn; magyar népszerű: Suj hu csuan
Ország	Kína
Nyelv	kínai
Téma	Egy 12. század elején történt felkelés regényes története.
Műfaj	regény
Kiadás
Kiadás dátuma	14. század
Magyar kiadó	Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma	1961, 1977
Fordító	Csongor Barnabás
Média típusa	könyv
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízparti történet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Vízparti történet (hagyományos kínai: 水滸傳; egyszerűsített kínai: 水浒传; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Shuǐ hǔ zhuàn; magyar népszerű: Suj hu csuan) a klasszikus kínai regényirodalom egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású alkotása.

Történelmi háttér

A regény alaptörténete egy valós történelmi esemény, amikor is Szung Csiang (Song Jiang) és társai a Szung (Song)-dinasztia idején fellázadtak és felkelést szítottak. Az egyébként részletes és terjedelmes korabeli történeti feljegyzésekben mégis csak szórványos és ellentmondásokkal teli feljegyzések maradtak fenn erről az eseményről, melynek sem oka, sem végkifejlete nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Ennek oka lehet az is, hogy a felkelés kitörése, 1121 után öt évvel az északról dél felé terjeszkedő dzsürcsi Csin (Jin) birodalom seregei elfoglalták a Szung (Song)-dinasztia akkori fővárosát, Kajfeng (Kaifeng)et, s fogságba ejtve a császárt, Kína jelentős területeit elfoglalták. A következő császár kénytelen volt székhelyét, országa fővárosát délebbre, Hangcsou (Hangzhou)ba telepíteni.

A kínai történeti munkákban meglehetősen sok, ehhez hasonló felkelésről lehet olvasni, melyek zöme eleve kudarcra volt ítélve. Csak igen ritkán és kivételes esetben volt lehetséges, hogy egy-egy felkelés az egész országra kiterjedő mértéket ölthessen, amely akár az uralkodó bukását, sőt egy dinasztia megalapítását eredményezhette.

Ma már nem állapítható meg, hogy miért pont a Szung Csiang (Song Jiang)-féle lázadás volt az, amely köré ilyen széles legenda-, mondakör szövődött, és hogy miért pont ez a történetileg kevésbé dokumentált esemény szolgált alapul a Vízparti történet megírásához. Szerepet játszhatott ebben az a körülmény is, hogy amikor a császári seregek nem bírtak a felkelőkkel, a történetírók szerint egy hivatalnok azt javasolta a császárnak, hogy szólítsák fel Szung Csiang (Song Jiang)ot tisztes meghódolásra, és adjanak neki lehetőséget vétkei jóvátételére azzal, hogy segít egy másik felkelő, bizonyos Fang La leverésében. Ezzel együtt egy lázadó vezér efféle értékelése példa nélkülinek tekinthető a kínai hagyományban. A regény magyar fordítója, Csongor Barnabás szerint: „A politika hatalmon kívül rekedvén, természetes módon adódhatott, hogy eszményképeik közé bekerült a hivatalos hatalomtól függetlenül fellépő, de azzal végül is szövetségre lépő, a birodalom, a haza egységének megmentéséért küzdő »megtért lázadó«, Szung Csiang (Song Jiang).”^[1]

Irodalmi előzmények

Szerzősége

Tartalma

Kiadásai

Magyarul

• Vízparti történet. Kínai regény a XIII. századból; németből ford. Goda Géza; Athenaeum, Budapest, 1950
• Vízparti történet. Regény, 1-2.; ford., előszó, jegyz. Csongor Barnabás; Európa, Budapest, 1961 (A világirodalom klasszikusai)
• Vízparti történet. Regény, 1-3.; ford., jegyz., utószó Csongor Barnabás; 2. bőv. kiad.; Szépirodalmi, Budapest, 1977 (A világirodalom remekei)

Adaptációi

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Magyarul

• ↑ Csongor 1977: Csongor Barnabás: Kínai regény – kínai társadalom. In Si Naj-an: Vízparti történet. I–III. kötet, Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. III. kötet, 309–322. o.
• ↑ Csongor 1985: Csongor Barnabás: Emberi világ egy kínai regényben. In: Kína kultúrája Magyarországon. Szerk. Ferenczy Mária. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985. 44–56. o.
• ↑ Si 1943: Csi Nai Ngan: Vu Szung, a szegénylegény. A kínai eredeti után átköltötte Albert Ehrenstein, A német kiadásból ford. Jankovics András. Budapest, Dante Könyvkiadó, 1943
• ↑ Si 1950: Hsi Nai An (Si Nai-an): Vízparti történet. Ford. Goda Géza. Budapest, Athenaeum Könyvkiadó, 1950
• ↑ Si 1961: Si Naj-an: Vízparti történet I–II. Ford., az előszót és a jegyzeteket írta Csongor Barnabás. Budapest, Európa Könyvkiadó 1961. A Világirodalom Klasszikusai
• ↑ Si 1977: Si Naj-an: Vízparti történet I–III. Ford., a jegyzeteket és az utószót írta Csongor Barnabás. 2., bőv. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó 1977. A Világirodalom Remekei. ISBN 963 07 1168 0
• ↑ Tőkei—Miklós 1960: Tőkei Ferenc–Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960

Idegen nyelven

• ↑ Lu 1982: Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982.
• ↑ Ma-Huang 1992: Ma Csi-kao (Ma Jigao) 马积高 – Huang Csün (Huang Jun) 黄钧: Csung-kuo ku-taj ven-hszüe-si (Zhongguo gudai wenxueshi) 中国古代文学史 („A klasszikus kínai irodalom története”) I–III. Hunan Ven-ji Csu-pan-sö (Hunan Wenyi Chubanshe) 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7
• ↑ Wang 1988: Vang Li-na (Wang Lina) 王丽娜: Csung-kuo ki-tien hsziao-suo hszi-csü ming csu caj kuo vaj (Zhongguo gudian xiaoshuo xiqu ming zhu zai guo wai) 中国古典小说戏曲名著在国外 („Kína legjelesebb klasszikus próza és dráma művei külföldön”). Sanghaj (Shanghai) 上海, Hszüe-lin Csu-pan-sö (Xuelin Chubanshe) 学林出版社, 1988. ISBN 7-80510-168-X

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízparti történet témájú médiaállományokat.

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vízparti történet témában.