Ujar

Ujar (Уяр)
Ujar címere Ujar zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Irányítószám	663920
Körzethívószám	39146
Népesség
Teljes népesség	1100 fő (1874) 15 347 fő (1939) 21 646 fő (1959) 20 000 fő (1967) 20 581 fő (1970) 18 028 fő (1979) 17 040 fő (1989) 17 000 fő (1992) 16 600 fő (1996) 16 300 fő (1998) 15 900 fő (2000) 15 800 fő (2001) 13 807 fő (2002) 13 800 fő (2003) 13 300 fő (2005) 13 100 fő (2006) 12 900 fő (2007) 12 600 fő (2008) 12 518 fő (2009) 12 665 fő (2010) 12 700 fő (2011) 12 485 fő (2012) 12 444 fő (2013) 12 319 fő (2014) 12 295 fő (2015) 12 209 fő (2016) 12 074 fő (2017) 11 954 fő (2018) 11 981 fő (2019) 11 948 fő (2020) 12 036 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Ujar Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 49′, k. h. 94° 19′55.816666666667, 94.31666666666755.816667°N 94.316667°EKoordináták: é. sz. 55° 49′, k. h. 94° 19′55.816666666667, 94.31666666666755.816667°N 94.316667°E
Ujar Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Ujar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ujar témájú médiaállományokat.

Ujar (oroszul: Уяр) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, az Ujari járás székhelye.

Népessége: 12 665 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Elhelyezkedése

Krasznojarszktól 132 km-re keletre, a kis Ujarka folyó partján helyezkedik el. A transzszibériai vasútvonal Krasznojarszk–Tajset közötti szakaszának egyik állomása. A várostól néhány km-re vezet a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: ).

Története

1760 óta ismert település, akkor létesült ezen a helyen a szibériai postaút egyik állomása. A 19. század végén a falu közelében épült a vasútállomás, mellyel fokozatosan összenőtt. 1924-ben az akkor létrehozott járás székhelye, 1934-ben pedig ún. munkás település lett. 1944-ben kapott városi rangot.

Környékén agyagot, kaolint bányásznak. 1922-ben téglagyára épült, később tűzállóanyagokat is gyártottak, majd 1948-ban csillámfeldolgozó üzem kezdte meg a termelést.

21. század

Gazdasági életének alapja a vasút, valamint az állomás mellett épült olajterminál. A 2006-ban elkészült létesítmény Oroszország egyik legnagyobb kapacitású olajterminálja, ahol a csővezetéken érkező olaj vasúti kocsikba átemelését végzik. 2010-ben kilátásba helyezték az olajterminál bezárását, ami több száz munkahely megszünésével járhatott volna.^[2] Továbbra is fontos iparág a már hagyományos építőanyag-gyártás és az élelmiszeripar.

A város régi templomát 1874-ben emelték, illetve szentelték fel. Nevezetes műemlék az iker víztorony, mely eredetileg, 1912-ben a vasút céljára épült.^[3]

Jegyzetek

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994) 
• Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven)^{[halott link]}
• [2] (Mojgorod.ru)