Toucy Narjot, a Konstantinápolyi Latin Császárság régense

Ez a szócikk a Konstantinápolyi Latin Császárság régenséről szól. Hasonló címmel lásd még: Toucy Narjot (egyértelműsítő lap).

Toucy Narjot
Konstantinápolyi Latin Császárság régense
Narjot de Toucy/Ναρζό του Τουσί
Uralkodási ideje
1228. szeptember – 1231.
Elődje	Courtenay Mária
Utódja	I. (Brienne-i) János
Konstantinápolyi Latin Császárság régense
Narjot de Toucy/Ναρζό του Τουσί
Uralkodási ideje
1238. – 1239.
Elődje	Anseau de Cayeux
Utódja	II. (Courtenay) Baldvin
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Toucy-ház
Született	1162 körül Franciaország
Elhunyt	1241 (79 évesen)
Édesapja	II. Narjot, Toucy ura (–1192)
Édesanyja	Dampierre-i Ágnes troyes-i algrófnő (–1192 után)
Házastársa	1. Branaina N. bizánci úrnő (1205 körül–1239 (előtt))
Házastársa	2. N. kun hercegnő (–1241 után)
Gyermekei	1. feleségétől: 1. Fülöp (1220 körül–1277) 2. Anselin (–1273) 3. Ágnes 4. Margit (–1279 (körül))

Sablon • Wikidata • Segítség

Toucy Narjot (1162 körül – 1241), más néven: III./I. Narjot, franciául: Narjot de Toucy, görögül: Ναρζό του Τουσί, latinul: Nargaldus de Toceio, a Konstantinápolyi Latin Császárság régense. A francia eredetű Toucy-ház tagja. Toucy Fülöpnek, a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének az apja.

Élete

Apja II. Narjot (–1192), a burgundiai Toucy ura, aki részt vett a harmadik keresztes hadjáratban (1189–1192), amely amiatt robbant ki, hogy Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet. Anyja Dampierre-i Ágnes (–1192 után) troyes-i algrófnő.

Nem bizonyított, hogy Narjot már részt vett volna a negyedik keresztes hadjáratban (1202–1204), amikor a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt és megalapították a Konstantinápolyi Latin Császárságot, de feltehetőleg már ott volt az ötödik keresztes hadjáratban (1217–1221) Damietta ostromakor, ahol bátyja, Itier de Toucy (–1218) az életét vesztette.

(III./I.) Narjot a karrierjét azzal alapozta meg, hogy 1219 körül feleségül vette Branaina N. bizánci úrnőt (1205 körül–1239), Theodórosz Branasz bizánci úrnak, Drinápoly urának, a keresztesek egyik vezetőjének, a kaiszar (caesar) birtokosának és a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének, valamint Capet Ágnes (Anna) (1271/72–1240) francia királyi hercegnőnek és özvegy bizánci császárnénak a lányát. Capet Anna császárné VII. Lajos francia király legkisebb lányaként és Capet Margit magyar királyné^[1] húgaként látta meg a napvilágot. Capet Ágnes két bizánci császár felesége is volt: II. Alexiosz és I. Andronikosz és bizánci császárnéként az ortodox vallás mellett az Anna nevet vette fel. Egyik császári férjének sem szült gyermekeket, hiszen 13/14 éves volt, mikor másodszor is megözvegyült 1185-ben, majd 1204-ben feleségül ment Theodórosz Branasz bizánci úrhoz, aki a nyugati keresztesekhez csatlakozott a Konstantinápolyi Latin Császárság megalapításakor, elnyerte a kaiszar (cézár) címet és a császárság régensi tisztét is betöltötte I. Henrik császár idején. Ebből a házasságból egy ismeretlen keresztnevű leány, Branaina úrnő született, aki Narjot négy gyermekének anyja lett. Házasságának köszönhetően Narjot kétszer is betöltötte a Konstantinápolyi Latin Császárság régense címet. Először I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála után (ur.: 1228–1231) az elhunyt öccsének, II. Baldvinnak a kiskorúsága idején lett az állam ideiglenes uralkodója, miután az előző régens, I. Róbert és II. Baldvin nővére, Courtenay Mária nikaiai császárné 1228. szeptemberében szintén elhunyt, és egészen I. (Brienne-i) Jánosnak társcsászárrá (1231) választásáig töltötte be ezt a tisztet, majd Brienne-i János halála (1237) után (1238–1239) II. Baldvin távolléte idejére vette át újra a kormányrudat.

Első felesége halála után 1239/40 körül feleségül vette Jonasz (Kötöny) kun fejedelem ismeretlen nevű lányát,^[2] aki a férje halála után apáca lett.

Narjot idősebb fia, Fülöp (1220 körül–1277), apjához hasonlóan a Konstantinápolyi Latin Császárság régense lett (ur.: 1245–1247) II. Baldvin konstantinápolyi latin császár távolléte alatt, amíg a császár az európai udvarokat járta.

Gyermekei

Első feleségétől, Branaina N. (1205 körül–1239) bizánci úrnőtől, Theodórosz Branasz bizánci kaiszar (caesar), valamint Capet Anna (Ágnes) özvegy bizánci császárné és francia királyi hercegnő lányától, 4 gyermek:
- Fülöp (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régense, felesége Portia, I. Ottó roye-i úr lánya, 2 fiú, többek között:
  - (IV./I.) Narjot (1250 körül–1293), Laterza ura, a Szicíliai Királyság tengernagya, Durazzó főkapitánya, felesége I. Lúcia (1265 körül–1299) címzetes antiochiai hercegnő és tripoliszi grófnő, 1 fiú:
    - Fülöp (1285 körül – 1300. január 17. után) címzetes antiochiai herceg, jegyese Anjou Eleonóra (1289–1341) nápolyi királyi hercegnő, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya, később feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.
- Anselin (–1273), Mottola ura, felesége N. N., Tournay-i Ottónak, Kalavrita bárójának az özvegye, gyermekei nem születtek
- Ágnes, férje II. (Villehardouin) Vilmos (1208 (után)–1278) achajai (moreai) herceg (fejedelem), 1 leány
- Margit (–1279 (körül)), férje Leonardo di Veruli (–1281) achajai kancellár
Második feleségétől, N. kun hercegnőtől (–1241 után), Jonasz (Kötöny) kun fejedelem lányától, nem születtek gyermekei

Jegyzetek

↑ Capet Margit királyné III. Béla magyar király 2. felesége volt.
↑ Feltételezhetően rokonságban állt Kun Erzsébet magyar királynéval, de a pontos rokonsági fok nem ismert.

Források

Jullien de Courcelles, Jean-Baptiste-Pierre. Histoire généalogique et héraldique des pairs de France: des grands dignitaires de la couronne, des principales familles nobles du royaume et des maisons princières de l'Europe, 11. kötet (francia nyelven), Párizs: Imprimerie de Béthune (1831). Hozzáférés ideje: 2016. január 22.
Schwennicke, Detlev: Die Herren von Toucy, 1228–31, 1238–39 und 1245–47 Regenten des lateinischen Kaiserreiches, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band III, Teil 4, Das feudale Frankreich und sein Einfluß auf die Welt des Mittelalters, Tafel 114, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1989.