Tervutasításos gazdaság

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

{{összevonandó a Tervgazdálkodás cikkel}}

A tervutasításos gazdaságban, röviden tervgazdaságban a vállalatok, és a termelési tényezők túlnyomó része az állam tulajdonában van. A vállalatoknak nincs önálló döntési lehetőségük a termelést illetően.

Főbb jellemzői

Az állam nem minden területen hatékony, viszont bizonyos területeken kimondottan az. Ilyenek az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a közművek és egyéb. Az állam felelős minden gazdasági döntésért, és ő irányítja a termelést utasításokkal (ukáz). Ezekben mindent szabályozással lát el: A tervgazdaságban szintén megfigyelhető egyfajta verseny, ez azonban a „legjobb” tervezet megszerzésére irányul. A tervek megszabják ugyanis a foglalkoztatható munkaerő számát, a felhasználható alapanyagok mennyiségét, stb.

Története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!


Szívásos gazdaság

A tervgazdasággal többnyire „szívásos” piac társul. A szívásos gazdaság (hiánygazdaság) lényege, hogy mindig kevesebb áru van, mint amennyit a fizetőképes kereslet szeretne.
Mindig van egy állandóan jelentkező, enyhe hiány az árukészletben, és ez a hiány „szívja” maga után az árakat felfelé.

Források

  • Kurtán Lajos: Piacgazdaságtan (Eötvös Kiadó, 2001., 2007.)