Német Kelet-Afrika
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
| Német Kelet-Afrika | |||||||||
| 1885. február 27. – 1918. november 25. | |||||||||
| |||||||||
 | |||||||||
| Német gyarmatok Afrikában, Német Kelet-Afrika (Tanzánia) sötétkék színnel jelölve | |||||||||
| Általános adatok | |||||||||
| Fővárosa | Bagamoyo (1885-1890) Dar es-Salaam (1890-1918) | ||||||||
| Terület | 995 000 (1913) km² | ||||||||
| Népesség | 7 700 000 fő (1913) fő | ||||||||
| Vallás | iszlám | ||||||||
| Pénznem | Német Kelet-Afrikai Rúpia | ||||||||
| Kormányzat | |||||||||
| Államforma | Gyarmat | ||||||||
| Államfő | I. Vilmos (1871-1888) III. Frigyes (1888) II. Vilmos (1888-1918) | ||||||||
| Kormányfő | Kormányzók Carl Peters (1885-1889) Heinrich Albert Schnee (1912-1918) | ||||||||
| |||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Német Kelet-Afrika témájú médiaállományokat. | |||||||||
Német Kelet-Afrika a mai Ruanda, Tanzánia és Burundi területén fekvő német gyarmat volt 1884 és 1918 között. Területe 994 996 km² volt, háromszor akkora, mint az egykori Német Birodalom európai területe.
A német gyarmat megalapítása
A gyarmatot Carl Peters alapította, a kor szokásai szerint „szerződésekkel” vásárolva meg a törzsfőnökök, szultánok földjét. Területe hamarosan elérte a 2500 km²-t. Ahol az ajándékok és pénz nem vezettek eredményre, a Peters által 1884-ben alapított Társaság a német gyarmatosításért (németül Gesellschaft für deutsche Kolonisation) szervezet fegyveresen foglalta el a földet. A társaságnak a német kormány oklevélben garantálta, hogy létrehozhat a területen egy protektorátust.
Miután a zanzibári szultán tiltakozott Peters munkálkodása ellen (mivel a szárazföld egy része Zanzibár fennhatósága alá tartozott) a német kormány öt hadihajót küldött a vita rendezésére. Miután a német hadihajók a palotáján tartottak lőgyakorlatot, a szultán visszavonta tiltakozását.
Ezután a németek gyorsan jogot formáltak Bagamoyo, Dar es-Salaam és Kilwa területére. Erre a sietségre azért volt szükség, hogy biztosítani tudják a „Karavánok utcáját”, ami a terjeszkedés és a kereskedelem folyosójává vált. Az 1888-ban kitört Abushiri-felkelést a következő évben brit segítséggel verték le. Német Kelet-Afrika határait 1890-ben, a Helgoland–Zanzibár-egyezményben húzták meg hozzávetőleg, a végleges határokat azonban csak 20 év múlva állapították meg.
A Hehe törzs 1891 és 1894 között próbálta meg akadályozni a német terjeszkedést. Ez a lázadás azért bukott el, mert a többi törzs az új jövevényeket támogatta.
Már egy év múlva, 1895-ben kirobbant a Maji Maji háború, ami aztán Gustav Adolf von Götzen kormányzói székébe került. A botrányok folytatódtak, ahogy az óhazában egyre többet tudtak meg a gyarmatosítás brutalitásáról és tisztességtelenségéről. Ezek hatására az 1907-ben kinevezését új kormányzó, Bernhard Dernburg figyelmesebben irányította a hatóságokat és kivételes empátiával kezelte az őslakosok ügyeit. A gyarmati adminisztráció a rend fenntartásában és az adók beszedésében erősen támaszkodott a helyi törzsfőkre. Ennek a politikának az első világháború vetett véget.
Felkelések a gyarmatosítók ellen
Abushiri-felkelés
Az Abushiri-felkelést a Kelet-afrikai partvidék arab lakossága robbantotta ki a németek ellen. A kiváltó ok az volt, hogy a nagyhatalmak eredetileg a zanzibári szultánnak ígérték a területet, de az ígéretet nem tartották be.
A felkelők vezére Abushiri ibn Salim al-Harthi volt, akit az arabok és a helyi törzsek is támogattak. Őt árulás juttatta a németek kezére, és 1888 decemberében nyilvánosan fel is akasztották. A forrongásnak 1891 elején vetett véget a német és angol tengeri blokád. Az eseményekről Németországban csak akkor értesültek, amikor a megbízott hazaérkezett jelentést tenni.
Maji Maji lázadás
A Maji Maji lázadás 1905-ben tört ki, és két évig tartott. Közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a németek minden bennszülött törzzsel gyapotot akartak termesztetni, amit aztán exportáltak volna.
A felkelők kezdetben távoli német állomásokat támadtak meg és gyapotföldeket gyújtottak fel. Később már missziókat és kisebb helyőrségeket is megrohamoztak. Az áldozatok között volt többek között a helyi püspök is. Ahogy nőtt a lázadók létszáma, úgy nőtt a valószínűsége annak, hogy a németek elvesztik legnagyobb gyarmatukat. Ezt megakadályozandó a kormányzó Németországból kért csapatokat, hogy helyreállítsa a rendet.
Amint a várt erősítés megérkezett, elpusztították a lázadók falvait és termőföldjeit. A felkelést 1907 augusztusára sikerült leverni.
A lázadók emberveszteségét 200 000 és 300 000 fő közé teszik, a németek 15 európai és 389 fekete katonát vesztettek.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a German East Africa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Gert V. Paczensky. ...és jöttek a fehérek. Gondolat (1974). ISBN 963-280-091-5
Sablon:Német gyarmatok (1871–1920)
Német gyarmatok, protektorátusok és területi koncessziók (1871–1920) | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Gyarmatok |
|  | ||||
| Koncessziók |
| |||||
| Egyéb | Berlin–Bagdad-vasútvonal | |||||
 | Ez a földrajzi objektumról, alakzatról, jelenségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 | Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
