Messier 45

Messier 45 (M45) nyílthalmaz
Megfigyelési adatok
Csillagkép	Taurus
Rektaszcenzió	03h 47m 28s[1]
Deklináció	+24° 06′ 19″ [1]
Távolság	443 fényév ±4[2] fé
Látszólagos magnitúdó (V)	1,2[3]
Más elnevezések	Plejádok, Fiastyúk

A Messier 45 vagy M45 (egyéb közismert nevei: Plejádok, Fiastyúk vagy Hetes a legtöbb ember által szabad szemmel látható csillagok száma miatt) a Bika csillagképben található, a Földtől 443 fényévre lévő nyílthalmaz elnevezése.

Felfedezése

Az ókori kultúrák már ismerték ezt a halmazt. Az Ószövetség három helyen is megemlíti a Plejádokat: Jób,9,9; 38,31 és Ámós 5,8. Hésziodosznak a Munkák és napok című könyvében, Homérosznak pedig az Odüsszeia és az Iliasz című műveiben is található egy-egy részlet róluk.

Mondavilága, szerepe a különböző kultúrákban

A görög mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok féltestvérei. A hét nővért Órión, a Vadász üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione – ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

A maorik és az ausztrál őslakosok Matarikinek, a perzsák Parveennek hívták a Plejádokat, de a csillaghalmaz ismert volt a kínai, a maja, az azték, a sziú és a cseroki kultúrában is.

A Fiastyúk a magyar neve a német Gluckhenne (kotlóstyúk) középkori szóhasználatú tükörfordítása. A mondákban is szerepel, több történet is kapcsolódik hozzá. A japánoknál a csillagkép neve Subaru, így az autógyár jelvényében is a Plejádok csillagai láthatóak.

Bővebben: Csillagmonda

Megfigyelése

Szabad szemmel is látható, 7x50-es binokulárral már mintegy 20 csillag látható, 5 cm-es refraktorral (lencsés távcsővel) 15-szörös nagyítás mellett meglepően szép látvány. Galilei a maga készítette kezdetleges távcsöveivel már 36 csillagot talált a területen. Észlelésére az őszi és a téli hónapok a legmegfelelőbbek. Július elején a hajnali égen tűnik fel, de leginkább a navigációs szürkület idején látható, augusztusban viszont már késő éjszaka kel. A delelése szeptemberben hajnali 4-5, októberben hajnali 2-3, novemberben valamivel éjfél után, decemberben 23, januárban 20-21, februárban 18-19, márciusban pedig 16-17 óra környékére esik, ilyenkor Magyarország szélességéről alig 20°-ra található a zenittől. Láthatósága április végéig tart, ekkor viszont már az esti polgári szürkületben elvesznek csillagai.

Tudományos adatok

A Plejádok nyílthalmaz egyben mozgási halmaz is. Csillagainak közös jellemzője, hogy egy irányba tartanak, ez a hely a Naprendszer felől nézve az Orion csillagkép északi részére esik. Miközben a halmaz tagjai erre haladnak, egyben távolodnak is a Naprendszertől, tehát a mozgásuk látszólagos iránya összetartó. Természetesen a mozgás látszólag csekély, évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi. A halmaz csillagászati értelemben viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Szabad szemmel is látható tagjai mind B6 – B8 színképtípusú fehér óriáscsillagok. A több száz, lényegesen halványabb halmaztag között feltűnően sok a hirtelen kifényesedést mutató, a csillagfejlődés egészen korai szakaszában járó fler csillag.

A teljes csillagcsoport több mint 500 tagból áll, és körülbelül 4 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A Plejádok köde porfelhő, amelyet a visszavert csillagfény tesz kevésbé láthatóvá.

• Látszólagos átmérő: 2°
• Életkor: 150 millió év

Az objektum részei az alábbi ködök

• NGC 1435, (Merope-köd, más néven Tempel-köd) egy diffúz köd, esetleg szupernóva-maradvány a Merope csillag körül. A mintegy telehold méretű, 13 látszólagos magnitúdós ködöt 1859. október 19-én Wilhelm Tempel fedezte fel. A köd koordinátái: Ra: 03^h 46^m, D: +23° 54'. Ez tartalmazza az IC 349 katalógusszámú ködöt a Merope közelében.
• IC 349 A Merope-ködöt Arizonában, a Merope csillagtól délre fedezte fel Edward Emerson Barnard (1857–1923) amerikai csillagász. Egy homályos foltot látott meg egy 10 cm-es reflektor (tükrös távcső) látómezejében. A felfedezőjéről Barnard's Merope Nebula-nak (Barnard Merope ködének) nevezik.
  Koordinátái: Ra: 03^h 46^m3, D: +23° 56'. A köd megpillantásához tiszta időben is legalább 150 mm-es nyílású távcső szükséges.
• A fentieken kívül: az IC 336, az IC 354, az NGC 1432 és az NGC 1456.

Jegyzetek

Források

• John H. Mallas–Evered Kreimer: A Messier-album, Gondolat, Budapest, 1985, ISBN 963-281-572-6
• Szécsényi-Nagy Gábor: M45, azaz a Fiastyúk, Gondolat Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 963 282 248 X

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pleiades (star cluster) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Messier 45 témájú médiaállományokat.

• The Pleiades
• A hét csillagászati képe – az M45, azaz a Fiastyúk
• A hét csillagászati képe – A Fiastyúk tollai alatt
• Az M45 a Google Sky-on
• Messier 45: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.
• NGC 1435 Wikipedia_en
• Barnard’s Merope Nebula