Marconnay Tibor

Marconnay Tibor (eredeti neve: virtsológi Rupprecht Tibor) (Sajtoskál, 1896. február 12. – Budapest, 1970. április 13.) költő, újságíró, műfordító, jogász. Garai Gábor költő apja.

Életútja

Az evangélikus vallású soproni eredetű nemes virtsológi Rupprecht család leszármazottja.^[3] Apja virtsológi Rupprecht Olivér (1858–1942), országgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, anyja báró Beaulieu-Marconnay Martha Jeanne Claire Gilberte (1866–1957) asszony volt. Apai nagyszülei virtsológi Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos és alsókáldi Káldy Terézia (1827-1898) asszony voltak.^[4] Anyai nagyszülei báró Oliver von Beaulieu-Marconnay (1827–1911), császári és királyi kamarás és Valentine von Meinertzhagen-Carseboom (1833–1869) úrnő voltak. Apai dédszülei a tekintélyes ősrégi dunántúli evangélikus nemesi családnak a sarja, alsókáldi Káldy József (1796–1883) Sopron vármegye alispánja, táblabíró, földbirtokos és chernelházi Chernel Cecília (1805–1873) asszony voltak. Marconnay Tibor apai dédapja, Rupprecht János (1788–1863) Sopron város tanácsosa, a soproni Rupprecht cukorgyár tulajdonosa, aki 1838. július 5-én V. Ferdinánd magyar királytól nemességet, a "virtsológi" nemesi előnevet, családi címert, valamint a virtsologi birtokot szerezte meg királyi adományként.^[5] Marconay Tibor fivére, virtsologi Rupprecht Olivér (1898– ?) nemzetgyűlési képviselő, felsőházi tag, sajtoskáli nagybirtokos, a szélsőjobboldali Magyarság című lap tulajdonosa és szerkesztője volt.^[6][7]

A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott. Első írásai eredeti neve alatt jelentek meg, 1923-ban író névként anyja nevét vette fel. 1925-ben megnősült és nyíregyházi feleségéhez, Garay Eta versmondóművészhez költözött.^[8] Fiuk 1929-ben már Budapesten született, de nem az apa, hanem az anya nevét kapta, nevelése is egyedül anyjára hárult.

Marconnay Tibor első verseskötetét (A túláradó élet, 1922; még Rupprecht néven alatt) Kosztolányi Dezső méltatta a Nyugat hasábjain. A szerzőt „türelmetlen keresővágy” jellemzi – írta – „Iskolázottság, sok képesség, több ellentétes irányú fejlődési lehetőség tárul elém a könyv olvasása után.”^[9]

A tizennégy évvel későbbi kötet (Világtükör, 1936) „szonetthalmaza” többé-kevésbé fordulatot jelent a költői pályán. „Marconnay lényegsűrítésnek nevezi költészete új állomását s valóban az eredmény valami ilyesmit mutat” – állapította meg Radnóti Miklós, szintén a Nyugatban. A korábbi formabontó, izgatott, „túláradó” hangvételű költemények után ekkori versei „képeiből hiányzik a belső indulat és nyelvének izgalmát a hang állandó nemessége váltja fel, a nyelv biztosabb, a költői közhelyektől tisztább, de gondolatibb lett és a változásban színeit vesztette.”^[10] Későbbi verseinek jelentős része is szonett, ez a nagyon is kötött versforma, melyet kitartó gonddal fejlesztett.

Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott. Fivére lapjába írt cikkeivel részt vett a nácizmus hazai propagálásában, kritikáit erős zsidóellenesség jellemezte. 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot.

Házassága és leszármazottjai

Dr. virtsológi Rupprecht Tibor Olivér Antal Kálmán Lajos 1925. május 15-én Budapesten a IV. kerületben feleségül vette a római katolikus Garay Etelka Klára Ilona (Nyíregyháza, 1897. december 7. – ?) kisasszonyt, akinek a szülei dr. Garay Kálmán (1853–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;^[11] dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.^[12] Marconnay Tibor és Garay Etelka 1935. június 4-én váltak el.

A házasságukból született:

• virtsológi Rupprecht (Garai) Gábor (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus
• virtsológi Rupprecht Klára
• virtsológi Rupprecht Margit

Munkái

• Rupprecht Tibor: A diadal és egyéb dolgok; Hornyánszky Ny., Bp., 1920
• A túláradó élet (versek, 1922)
• Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, Budapest, 1927)
• Az ember ellen. Marconnay Tibor 72 új verse; Első Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1934
• Világtükör. 101 magyar, 8 német vers és 12 Heredia fordítás; Nyugat, Bp., 1936
• Az idők kertje (szonettek, Budapest, 1938)
• Új nap. A költő hetedik verskötete: 100 új vers; Kultúra Ny., Pécs, 1940
• Nincs híd a szakadék fölött (regény, Budapest, 1940)
• Csillagos ég (versek, Budapest, 1941)
• Dicsőséges zsákmány; Stádium, Bp., 1942 (Műfordítások)
• Budapest, magyar tájak, barátaink. Szemelvények Marconnay Tibor verses és prózai munkáiból. 1921-1942; ill. Kondor László, M. Regős Ferenc; Stádium, Bp., 1942
• Sugaras őszi nap; Magvető, Bp., 1963
• Éltem, hogy írjak; Magvető, Bp., 1978

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet. A költészet / Impresszionisták, szimbolisták c. alfejezet. (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
• szerk.: Béládi Miklós: A magyar irodalom története 1945-1975 (2. kötet). Budapest: Akadémiai Kiadó, 257–258. o. (1986) 

További információk

• A Nyugatban megjelent művei (Lásd az "M" betűnél!)