Magyar Vilmos

Magyar Vilmos
SzületettUngár Vilmos
1873. április 24.
Balassagyarmat
Elhunyt1940. szeptember 10. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyar Vilmos, születési nevén Ungár Vilmos (Balassagyarmat, 1873. április 24.[1] – Budapest, 1940. szeptember 10.)[2] magyar építész.

Élete

Ungár Mór és Singer Rozália fiaként született zsidó családban. 1898-ban szerzett építőmesteri oklevelet. Számos meg nem valósult pályázata és felépült budapesti lakóépületei mellett jelentős építészeti szakirodalmi tevékenységet folytatott, az Építő Ipar – Építő Művészet c. folyóiratnak állandó cikkírója volt. Az első világháború idején orosz fogságba esett, és ezt felhasználta a belső-ázsiai Turkesztán építőművészetének tanulmányozására.[3]

Az első világháború után cikkeket továbbra is írt, azonban épületeket már nem nagyon tervezett. Az ő nevéhez fűződött az Alpár Ignác Társaság megalapítása 1936-ban.[3] 1940-ben hunyt el 67 éves korában.

Az Óbudai zsidó temetőben helyezték nyugalomra.[4]

Ismert épületei

Visegrádi u. 14.
  • 1906–1908: lakóház, Budapest, Visegrádi u. 14.[3][5]
  • 1910: Kereskedelmi és Iparbank, Nagykároly (Tóásó Pállal közösen)[3]
  • 1913–1914: Református Kollégium (ma: Benedek Elek Tanítóképző), Székelyudvarhely[3][6]
  • 1930: lakóház, Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja 59.[7]

Tervben maradt pályázatai

  • 1900: Agrár Takarékpénztár, Marosvásárhely (I. díj)[3]
  • 1909: Budapest VI–VII. kerületi református templom (Tóásó Pállal közösen) – a koncepció ugyan nem valósult meg, de kiindulásul szolgált később Árkay Aladár tervéhez, aki felépítette 1911–1913 között a Fasori református templomot (1071 Budapest, Városligeti fasor 7.)[3]
  • 1910: Múzeum, Balassagyarmat (II. díj)[8][9][10]

Írásai

  • ld. Gerle, i. m., 132. o.

Jegyzetek

  1. Születési bejegyzése a balassagyarmati izraelita hitközség születési akv. 30/1873. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
  2. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 428/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
  3. a b c d e f g Gerle, i. m., 132. o.
  4. „Elhalálozása”, Ujság, 1940. szeptember 12. (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.) 
  5. http://www.szecessziosmagazin.com/budapesthely.php?kerulet=13&cim=visegradi-u-14&cimtxt=Visegr%C3%A1di%20utca%2014
  6. Bede, i. m., 297. o.
  7. https://www.kozterkep.hu/45475/epulet-diszito-dombormuvek
  8. http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00029/00083/1910-08-09_OCR_A1b.pdf
  9. http://www.agt.bme.hu/balassi/Bgy_muzeumi_tervpalyazat.html
  10. https://epa.oszk.hu/00000/00009/00056/347-356-kronika.htm

Források

  • Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990. ISBN 963 15 4278 5
  • Bede Béla: Magyar szecessziós építészet 225 kiemelt épülettel, Corvina Kiadó, Budapest, 2012. ISBN 978-963-136-055-4
Nemzetközi katalógusok
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap