Joseph Gallieni

Joseph Simon Gallieni
Született	1849. április 24.  Franciaország, Saint-Béat (Haute-Garonne)
Meghalt	1916. május 27. (67 évesen)  Franciaország, Versailles
Sírhely	Alphonse-Karr cemetery
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Rendfokozata	Vezérőrnagy (halála után posztumusz marsall)
Csatái	Porosz–francia háború Első világháború
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Franciaország marsallja Godfather promotion of Special Military School of Saint-Cyr
Halál oka	prosztatarák
Iskolái	Prytanée national militaire Saint-Cyr-i Katonaiskola
Civilben	hadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Simon Gallieni témájú médiaállományokat.

Joseph Simon Gallieni (Saint-Béat (Haute-Garonne), 1849. április 24. – Versailles, 1916. május 27.) francia tábornok, 1914-ben a Párizst védelmező francia seregek parancsnoka.

Élete

Ifjúkora

Dél-Franciaországban született, a Pireneusok lábai között fekvő Saint-Béat községben. A hadsereg által fenntartott Prytanée Nemzeti Iskolába járt, mely a katonai akadémia előkészítőjének számított akkoriban.

Pályafutása

Alhadnagyként szolgált az 1870-es francia-porosz háborúban. 1873-ban főhadnagy lett, 5 évvel később százados.

A kor szokásának megfelelően gyarmati szolgálatra vezényelték. Martinique után Francia-Szudán katonai kormányzója lett, mely során sikerrel verte le a lázadó Mahmadu Lamine felkelését. 1892-től kezdve négy évig Vietnámban szolgált, majd Madagaszkár következett. 1905-ig volt a sziget kormányzója, sikerült békét teremtenie a szigeten.

1911-ben a francia hadsereg főparancsnokának jelölték, de egészségi állapotára hivatkozván elutasította a felkérést. Maga helyett Joseph Joffre-t javasolta. 1914 áprilisában kilépett a hadseregből és nyugállományba vonult. 1914 augusztusában Gallienit visszahívták a hadseregbe, hogy a Párizs felé közelgő német támadás elhárításában működjön közre. Joffre vetélytársának tartotta a betegeskedő Gallienit, igyekezett parancsnoki hatásköreiben korlátozni.

Sikeres védekező taktikája mentette meg Párizst a német ostromtól, amikor szeptemberben a frissen felállított 6. francia hadsereget támadásra küldte a fővárostól keletre a jobbszárnyát védelem nélkül hagyó 1. német hadsereg ellen. Gallieni parancsára a katonákat a párizsi taxik szállították a frontra. 1915-től francia hadügyminiszter. Súlyos veszekedéseket folytatott Joffre-val, főként a Verdun körül követendő védekező taktikáról. Megromlott egészsége vezetett halálához 1916 májusában.

Emlékezete

1916-ban temették el Saint-Raphaël-ben.

1921-ben posztumusz Franciaország marsalljává nyilvánították.

Források

• firstworldwar.com: Életrajza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)
• spartacus.schoolnet.co.uk: Életrajza a Spartacus lexikonban (angol nyelven). [2013. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 5.)
• bibl.u-szeged.hu: Életrajza a SZTE első világháborús oldalán (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)