Interkontinentális kupa (labdarúgás)

Interkontinentális kupa
(Intercontinental Cup)
Címvédő Portugália Porto (2)
Legtöbb győzelem Argentína Boca Juniors
Olaszország Milan
Uruguay Nacional
Uruguay Peñarol
Spanyolország Real Madrid (3)
Adatok
SportágLabdarúgás
KontinensUEFA/CONMEBOL
Alapítva1960
Első esemény1960
Eddigi események száma43
Utolsó esemény2004
Megszűnt2004

Az interkontinentális kupa (európai–dél-amerikai kupa vagy Toyota Kupa) egy labdarúgó rendezvény volt az UEFA és a CONMEBOL rendezésében, ahol az európai UEFA-bajnokok ligája győztes és a dél-amerikai Copa Libertadores győztese játszott egymással egy páros mérkőzést minden évben, 1980-tól kezdődően mindig Japánban (ekkortól már csak egy mérkőzést).

Az első FIFA-klubvilágbajnokságot 2000-ben tartották.

2005-től kezdődően a FIFA-klubvilágbajnokság lépett az interkontinentális kupa helyébe, amelyben részt vesznek Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia bajnokai is. 2017-ben a FIFA a torna győzteseit is hivatalosan klubvilágbajnoknak nyilvánította.[1]

Története

Az első csapat, amely "Világbajnok" lett a klubok között a Hibernian FC volt, amely a Skót Kupa győzteseként kihívta az FA Kupa győztes Preston North End-et 1887. augusztus 13-án. A következő szezon győztesei, a Renton FC megmérkőzött az FA Kupa címvédő West Bromwich Albionnal a következő évben, bár a mérkőzésre nem kaptak engedélyt a saját szövetségeiktől. A későbbi angol és skót labdarúgó-bajnokság megalkotásakor az a koncepció merült fel a klubok felé, hogy a klubok "világbajnoksága" kevésbé fontos, és a klubok fókuszáljanak inkább a saját nemzeti bajnokságuk megnyerésére.

A klubvilágbajnokság elődjét Henri Delaunay alkotta meg, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy melyik a világ legjobb csapata (Európa és Dél-Amerika vált a labdarúgóvilág legjobb kontinenseié).

Európának már megvolt az európai bajnok klubok kupája, de Dél-Amerikában nem volt hasonló rendezvény. ezért a Dél-amerikai Confederación (a CONMEBOL elődje) létrehozott egy hasonló versenysorozatot, és elnevezte a Dél-amerikai függetlenség hőseiről. A Copa Libertadores előidézte a Klubvilágbajnokság megvalósítását.

Az első mérkőzést 1960-ban játszották le a spanyol Real Madrid és az uruguayi Peñarol között.

Az 1950-es évek óta (és főleg az 1970-es évek óta) számos dél-amerikai tehetség átkelt az Atlanti-óceánon, hogy európai csapatokban játsszon. Talán ennek a következményeként a dél-amerikai szurkolók sokkal fontosabbnak ítélték meg az interkontinentális kupát, mint az európai drukkerek.

Különösen traumás esemény volt az 1969-es kiírás az Estudiantes és a Milan között, amely sok Estudiantes játékos számára nagyon durva "élmény" volt.

A játékosok épsége miatti aggodalom és a pénzügyi hiány miatt számos európai bajnok visszalépett a részvételtől; minden esetben a velük döntőt játszók léptek a helyükbe. Az 1975-ös és 1978-as kiírást nem játszották le végig.

A rendezvény sikere miatt a Toyota lett a szponzor az 1980-as kiírástól kezdődően; a rendezvény történetének fennmaradó részében egy klub se lépett vissza az interkontinentális kupa részvételtől, és a versenyt mindig egy mérkőzésen bonyolították le semleges pályán, a Toyota hazájában, Japánban.

A kupát 2004-ben játszották le utoljára, melynek helyébe a FIFA-klubvilágbajnokság lépett 2005-től. Azonban 2005 decemberében szó volt a mihamarabbi helyreállításáról, de ebben az esetben a Recopa Sudamericana és az Európai Szuperkupa győztese mérkőzne meg.

Lebonyolítása

1960-tól 1979-ig az interkontinentális kupát oda-visszavágós rendszerben játszották. 1960 és 1968 között a kupa sorsát pontszerzési módszerrel döntötték el, ugyanazt a formát használta a CONMEBOL is a Copa Libertadores győztesének megállapításához 1987-ig. Emiatt a formáció miatt harmadik mérkőzésre volt szükség, amikor mindkét csapat azonos számú pontot szerzett. 1969-től 1979-ig a rendezvény elfogadta az európai szabványt, az összesített gól rendszerét, és az idegenben lőtt gólt.

1980-tól kezdődően a döntőt egy mérkőzéses rendszerben játszották. 2000-ig a mérkőzéseket a tokiói Nemzeti Stadionban tartották. 2001 óta a döntőket a Jokohamai Nemzetközi Stadionban rendezik, a 2002-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének helyszínén.

Interkontinentális kupadöntők

Egy mérkőzéses rendszer

Év Győztes Eredmény Döntős Helyszín
2004 FC Porto

(POR)
0 – 0
hu
Once Caldas

(COL)
International Stadium,
Jokohama
büntetőkkel: 8–7
2003 Boca Juniors

(ARG)
1 – 1
hu
AC Milan

(ITA)
International Stadium,
Jokohama
büntetőkkel: 3–1
2002 Real Madrid

(ESP)
2 – 0 Olimpia Asunción

(PAR)
International Stadium,
Jokohama
2001 Bayern München

(GER)
1 – 0 Boca Juniors

(ARG)
International Stadium,
Jokohama
2000 Boca Juniors

(ARG)
2 – 1 Real Madrid

(ESP)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1999 Manchester United

(ENG)
1 – 0 Palmeiras

(BRA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1998 Real Madrid

(ESP)
2 – 1 Vasco da Gama

(BRA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1997 Borussia Dortmund

(GER)
2 – 0 Cruzeiro

(BRA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1996 Juventus FC

(ITA)
1 – 0 River Plate

(ARG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1995 Ajax Amsterdam

(NED)
0 – 0
hu
Grêmio

(BRA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
büntetőkkel: 4–3
1994 Vélez Sarsfield

(ARG)
2 – 0 AC Milan

(ITA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1993 São Paulo

(BRA)
3 – 2 AC Milan

(ITA)
Nemzeti Stadion,
Tokió
Az európai bajnok Marseille (FRA) kizárták
a bunda- és vesztegetési botrány miatt
1992 São Paulo

(BRA)
2 – 1 Barcelona

(ESP)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1991 Crvena Zvezda

(YUG)
3 – 0 Colo-Colo

(CHI)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1990 AC Milan

(ITA)
3 – 0 Olimpia Asunción

(PAR)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1989 AC Milan

(ITA)
1 – 0
hu
Atlético Nacional

(COL)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1988 Nacional

(URU)
2 – 2
hu
PSV Eindhoven

(NED)
Nemzeti Stadion,
Tokió
büntetőkkel: 7–6
1987 FC Porto

(POR)
2 – 1
hu
Peñarol

(URU)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1986 River Plate

(ARG)
1 – 0 Steaua Bucureşti

(ROM)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1985 Juventus

(ITA)
2 – 2
hu
Argentinos Juniors

(ARG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
büntetőkkel: 4–2
1984 Independiente

(ARG)
1 – 0 Liverpool

(ENG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1983 Grêmio

(BRA)
2 – 1
hu
Hamburger SV

(FRG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1982 Peñarol

(URU)
2 – 0 Aston Villa

(ENG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1981 Flamengo

(BRA)
3 – 0 Liverpool

(ENG)
Nemzeti Stadion,
Tokió
1980 Nacional

(URU)
1 – 0 Nottingham Forest

(ENG)
Nemzeti Stadion,
Tokió

Oda-visszavágós rendszer

Év Hazai csapat Eredmény Vendég csapat Helyszín
1979 Malmö FF

(SWE)
0 – 1 Olimpia Asunción

(PAR)
Malmö Stadion,
Malmö
Olimpia Asunción

(PAR)
2 – 1 Malmö FF

(SWE)
Defensores del Chaco,
Asunción
Az Olimpia Asunción nyert 3–1-es összesítéssel
Jegyzet: Az európai bajnok Nottingham Forest (ENG) visszalépett
1978 NEM TARTOTTÁK MEG
LiverpoolBoca Juniors
vs
(ENG) (ARG)
A Liverpool visszalépett
1977 Boca Juniors

(ARG)
2 – 2 Borussia Mönchengladbach

(FRG)
La Bombonera,
Buenos Aires
Borussia Mönchengladbach

(FRG)
0 – 3 Boca Juniors

(ARG)
Wildpark,
Karlsruhe
A Boca Juniors nyert 5–2-es összesítéssel
Jegyzet: Az európai bajnok Liverpool (ENG) visszalépett
1976 Bayern München

(FRG)
2 – 0 Cruzeiro

(BRA)
Olimpiai Stadion,
München
Cruzeiro

(BRA)
0 – 0 Bayern München

(FRG)
Mineirão,
Belo Horizonte
A Bayern München nyert 2–0-s összesítéssel
1975 NEM TARTOTTÁK MEG
Bayern MünchenIndependiente
vs
(FRG) (ARG)
Egyik csapat sem értett egyet az időpontokkal
1974 Independiente

(ARG)
1 – 0 Atlético Madrid

(ESP)
Estadio Almirante Cordero,
Avellaneda
Atlético Madrid

(ESP)
2 – 0 Independiente

(ARG)
Vicente Calderón,
Madrid
Az Atlético Madrid nyert 2–1-es összesítéssel
Jegyzet: Az európai bajnok Bayern München (FRG) visszalépett
1973 Juventus

(ITA)
0 – 1 Independiente

(ARG)
Stadio Olimpico,
Róma
Egy mérkőzést játszottak
Jegyzet: Az európai bajnok Ajax Amsterdam (NED) visszalépett
1972 Independiente

(ARG)
1 – 1 Ajax Amsterdam

(NED)
Estadio Almirante Cordero,
Avellaneda
Ajax Amsterdam

(NED)
3 – 0 Independiente

(ARG)
Olimpiai Stadion,
Amszterdam
Az Ajax Amsterdam nyert 4–1-es összesítéssel
1971 Panathinaikósz

(GRE)
1 – 1 Nacional

(URU)
Karaiszkákisz-stadion,
Athén
Nacional

(URU)
2 – 1 Panathinaikósz

(GRE)
Estadio Centenario,
Montevideo
A Nacional nyert 3–2-es összesítéssel
Jegyzet: Az európai bajnok Ajax Amsterdam (NED) visszalépett
1970 Estudiantes La Plata

(ARG)
2 – 2 Feyenoord

(NED)
La Bombonera,
Buenos Aires
Feyenoord

(NED)
1 – 0 Estudiantes La Plata

(ARG)
De Kuip,
Rotterdam
A Feyenoord nyert 3–2-es összesítéssel
1969 AC Milan

(ITA)
3 – 0 Estudiantes La Plata

(ARG)
Giuseppe Meazza Stadion,
Milánó
Estudiantes La Plata

(ARG)
2 – 1 AC Milan

(ITA)
La Bombonera,
Buenos Aires
Az AC Milan nyert 4–2-es összesítéssel
1968 Estudiantes La Plata

(ARG)
1 – 0 Manchester United

(ENG)
La Bombonera,
Buenos Aires
Manchester United

(ENG)
1 – 1 Estudiantes La Plata

(ARG)
Old Trafford,
Manchester
Az Estudiantes La Plata nyert 3 ponttal
1967 Celtic

(SCO)
1 – 0 Racing Club

(ARG)
Hampden Park,
Glasgow
Racing Club

(ARG)
2 – 1 Celtic

(SCO)
El Cilindro,
Avellaneda
Racing Club

(ARG)
1 – 0 Celtic

(SCO)
Estadio Centenario,
Montevideo
Mindkét csapat 2 pontot szerzett
A Racing Club nyerte a rájátszást
1966 Peñarol

(URU)
2 – 0 Real Madrid

(ESP)
Estadio Centenario,
Montevideo
Real Madrid

(ESP)
0 – 2 Peñarol

(URU)
Santiago Bernabéu,
Madrid
A Peñarol nyert 4 ponttal
1965 Internazionale

(ITA)
3 – 0 Independiente

(ARG)
Giuseppe Meazza,
Milánó
Independiente

(ARG)
0 – 0 Internazionale

(ITA)
Estadio Almirante Cordero,
Avellaneda
Az Internazionale nyert 3 ponttal
1964 Independiente

(ARG)
1 – 0 Internazionale

(ITA)
Estadio Almirante Cordero,
Avellaneda
Internazionale

(ITA)
2 – 0 Independiente

(ARG)
Giuseppe Meazza,
Milánó
Internazionale

(ITA)
1 – 0
hu
Independiente

(ARG)
Santiago Bernabéu,
Madrid
Mindkét csapat 2 pontot szerzett
Az Internazionale nyerte a rájátszást
1963 AC Milan

(ITA)
4 – 2 Santos

(BRA)
Giuseppe Meazza Stadion,
Milánó
Santos

(BRA)
4 – 2 AC Milan

(ITA)
Maracanã,
Rio de Janeiro
Santos

(BRA)
1 – 0 AC Milan

(ITA)
Maracanã,
Rio de Janeiro
Mindkét csapat 2 pontot szerzett
A Santos nyerte a rájátszást
1962 Santos

(BRA)
3 – 2 Benfica

(POR)
Maracanã,
Rio de Janeiro
Benfica

(POR)
2 – 5 Santos

(BRA)
Estádio da Luz,
Lisszabon
A Santos nyert 4 ponttal
1961 Benfica

(POR)
1 – 0 Peñarol

(URU)
Estádio da Luz,
Lisszabon
Peñarol

(URU)
5 – 0 Benfica

(POR)
Estadio Centenario,
Montevideo
Peñarol

(URU)
2 – 1 Benfica

(POR)
Estadio Centenario,
Montevideo
Mindkét csapat 2 pontot szerzett
A Peñarol nyerte a rájátszást
1960 Peñarol

(URU)
0 – 0 Real Madrid

(ESP)
Estadio Centenario,
Montevideo
Real Madrid

(ESP)
5 – 1 Peñarol

(URU)
Santiago Bernabéu,
Madrid
A Real Madrid nyert 3 ponttal

hu - hosszabbítás után

Összesített statisztika

Klubonként

Csapat Kupák Évek
olasz AC Milan 3 (1969, 1989, 1990)
argentína Boca Juniors 3 (1997, 2000, 2003)
uruguay Nacional 3 (1971, 1980, 1988)
uruguay Peñarol 3 (1961, 1966, 1982)
spanyol Real Madrid 3 (1960, 1998, 2002)
hollandia AFC Ajax 2 (1972, 1995)
német Bayern München 2 (1976, 2001)
argentína Independiente 2 (1973, 1984)
olasz Internazionale 2 (1964, 1965)
olasz Juventus 2 (1985, 1996)
portugália FC Porto 2 (1987, 2004)
brazília Santos 2 (1962, 1963)
brazília São Paulo 2 (1992, 1993)
spanyol Atlético Madrid 1 (1974)
német Borussia Dortmund 1 (1997)
argentína Estudiantes La Plata 1 (1968)
hollandia Feyenoord 1 (1970)
brazília Flamengo 1 (1981)
brazília Grêmio 1 (1983)
anglia Manchester United 1 (1999)
paraguay Olimpia 1 (1979)
argentína Racing Club 1 (1967)
jugoszlávia Crvena Zvezda 1 (1991)
argentína River Plate 1 (1986)
argentína Vélez Sarsfield 1 (1994)

Országonként

Ország Csapatok Kupák Évek
Argentína 6 9 (1967, 1968, 1973, 1977, 1984, 1986, 1994, 2000, 2003)
Olaszország 3 7 (1964, 1965, 1969, 1985, 1989, 1990, 1996)
Brazília 4 6 (1962, 1963, 1981, 1983, 1992, 1993)
Uruguay 2 6 (1961, 1966, 1971, 1980, 1982, 1988)
Spanyolország 2 4 (1960, 1974, 1998, 2002)
Németország 2 3 (1976, 1997, 2001)
Hollandia 2 3 (1970, 1972, 1995)
Portugália 1 2 (1987, 2004)
Paraguay 1 1 (1979)
Anglia 1 1 (1999)
Jugoszlávia 1 1 (1991)

Kontinensenként

Kontinens Csapatok Országok Kupák
Dél-Amerika 13 4 22
Európa 12 7 21

Vezetőedzők

Carlos Bianchi három alkalommal nyert vezetőedzőként: egyszer a Vélez Sarsfielddel 1994-ben, és kétszer a Boca Juniorsszal, 2000-ben és 2003-ban.

Luis Cubilla és Juan Mugica, a két uruguay-i megnyerte a kupát játékosként és edzőként is:

Csapatok - Játékosok

Mérkőzés embere

1980 óta

Év Játékos Klub
2004 portugália Maniche portugália FC Porto
2003 argentína Matías Donnet argentína Boca Juniors
2002 brazília Ronaldo spanyol Real Madrid
2001 ghána Samuel Kuffour német Bayern München
2000 argentína Martín Palermo argentína Boca Juniors
1999 wales Ryan Giggs anglia Manchester United
1998 spanyol Raúl spanyol Real Madrid
1997 német Andreas Möller német Borussia Dortmund
1996 olasz Alessandro Del Piero olasz Juventus
1995 hollandia Danny Blind hollandia AFC Ajax
1994 argentína Omar Asad argentína Vélez Sarsfield
1993 brazília Cerezo brazília São Paulo
1992 brazília Raí brazília São Paulo
1991 jugoszlávia Vladimir Jugović jugoszlávia Crvena Zvezda
1990 hollandia Frank Rijkaard olasz AC Milan
1989 olasz Alberigo Evani olasz AC Milan
1988 uruguay Santiago Ostolaza uruguay Nacional
1987 algéria Rabáh Mádzser portugália FC Porto
1986 uruguay Antonio Alzamendi argentína River Plate
1985 francia Michel Platini olasz Juventus
1984 argentína José Percudani argentína Independiente
1983 brazília Renato Gaúcho brazília Grêmio
1982 brazília Jair uruguay Peñarol
1981 brazília Zico brazília Flamengo
1980 uruguay Waldemar Victorino uruguay Nacional

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. FIFA: klubvilágbajnok lett a Juve, az Ajax, a Boca és a BVB is. Nemzeti Sport, 2017. október 27. (Hozzáférés: 2017. október 27.)

Források

  • A rendezvény hivatalos honlapja
  • UEFA honlap
  • Intercontinental Club Cup – Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation
Sablon:Nemzetközi klublabdarúgás
  • m
  • v
  • sz
Nemzetközi klublabdarúgás
FIFA · Klubvilágbajnokság · Interkontinentális kupa (megszűnt) · Év játékosa · Csapatok
Afrika
Ázsia
Dél-Amerika
Európa
Észak- és Közép-Amerika
Óceánia
  • labdarúgás Labdarúgásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap