I. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem
| I. Vaszilij | |
 | |
| Moszkva nagyfejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1389 – 1425. február 27. | |
| Elődje | I. Dmitrij |
| Utódja | II. Vaszilij |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Rurik-dinasztia |
| Született | 1371. december 30. Moszkva |
| Elhunyt | 1425. február 27. (53 évesen) Moszkva |
| Nyughelye | Arhangelszkij-székesegyház |
| Édesapja | I. Dmitrij |
| Édesanyja | Eudoxia Dimitrijevna |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Sophia of Lithuania |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vaszilij témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
I. Vaszilij Dmitrijevics (oroszul: Василий I Дмитриевич), (1371. december 30. – 1425. február 27., Moszkva[1]) moszkvai nagyfejedelem 1389-től haláláig.
Élete
I. Dmitrij fejedelem legidősebb fiaként született. Ifjúkorában 1383-ban felkereste Toktamist, az Arany Horda kánját, hogy édesapja számára – vlagyimiri nagyfejedelemként – kiváltságlevelet kérjen az orosz földek fölötti uralkodásra.[1] Ugyanerre pályázott a tveri fejedelem is, de Vaszilij jobb diplomatának bizonyult, és megszerezte az okmányt.[1] A kán azonban túszként fogva tartotta, és Vaszilij csak 1386-ban tudott megszökni, kihasználva Toktamis és Timur Lenk háborúját.[1]
Szökése természetesen súrlódásokhoz vezetett az orosz állam és a tatárok között, 1388-ban mégis Vaszilij vezette azt moszkvai hadat, amely részt vett Toktamisnak a Timur Lenk ellen indított közép-ázsiai hadjáratában.[1] Hazatérte után megkapta Toktamis kiváltságlevelét, és 1389-ben édesapja örökébe lépett, mint moszkvai és vlagyimiri nagyfejedelem.[1] Toktamis hozzájárulásával országához csatolta a Nyizsnij-Novgorod-i és a muromi fejedelemségeket, így Moszkva fennhatóságát kiterjesztette az középső Volga-vidékre.[1] Nyugaton is folytatta volna terjeszkedését, itt azonban szembekerült mind Litvániával (nem sokkal azután, hogy 1390-ben feleségül vette a litván nagyherceg leányát), mind pedig Novgoroddal.[1] A moszkvai–litván területi vitákat időlegesen sikerült rendezni azzal, hogy a határt az Ugra folyó mentén húzták meg, Novgoroddal azonban megszakításokkal 1397-től 1417-ig folytatódtak az összecsapások.[1]
Vaszilij 1395-ben sereget indított Timur Lenk ellen, miután az – Toktamis legyőzése után – betört az orosz területekre.[1] Ütközetre azonban nem került sor, Timur Lenk visszavonult.[1] A következő évtizedekben Vaszilijnak sikerült függetlenítenie a Moszkvai Nagyfejedelemséget a tatár befolyástól, mígnem 1408-ban Totktamis utóda, Edigü újjászervezte a tatár kánságot, megostromolta Moszkvát és Vaszilijt arra kényszerítette, hogy újból a tatároknak adózzék.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 667. oldal
Kapcsolódó szócikkek
| Előző uralkodó: I. Dmitrij |
| Következő uralkodó: II. Vaszilij |
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
