Hannes Kolehmainen

Hannes Kolehmainen
Hannes Kolehmainen 1920-ban
Született	Juho Pietari Kolehmainen 1889. december 9. Kuopio, Finnország
Elhunyt	1966. január 11. (76 évesen) Helsinki, Finnország
Állampolgársága	finn amerikai (1921. január 14. – )
Nemzetisége	finn
Foglalkozása	közép- és hosszútávfutó
Kitüntetései	Knight First Class of the Order of the White Rose of Finland[1] The Great Cross of Merit of Finnish Sports and Culture of Physical Exercise (1947)[1]
Magassága	168 cm
Testtömege	57 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Hannes Kolehmainen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Finnország színeiben Atlétika Olimpiai játékok arany 1912, Stockholm 5000 m arany 1912, Stockholm 10 000 m arany 1912, Stockholm Mezei futás arany 1920, Antwerpen Maraton ezüst 1912, Stockholm Mezei futás, csapat

Hannes Kolehmainen (Kuopio, 1889. december 9. – Helsinki, 1966. január 11.) finn atléta, közép- és hosszútávfutó. Négyszeres olimpiai bajnok és világrekorder. Ő volt az első a nagyszerű finn hosszútávfutók nemzedékében, gyakran a "Repülő finn" néven emlegették.^[2] Kolehmainen több évig versenyzett az Egyesült Államokban, a New York-i milícia 14. ezredének tagja, 1921-től amerikai állampolgár.^[3]

Élete

Kolehmainen, aki sportos családból származott, elkötelezett vegetáriánus volt,^[2] kőműves szakmát tanult,^[3] testvérei, William és Tatu szintén kiváló hosszútávfutók voltak. Tatu két olimpián versenyzett, 1920-ban a maratoni távon 10. lett. Hannes volt az 1912-es, stockholmi olimpia első számú csillaga, három aranyérmet is nyert a játékokon. Legemlékezetesebb futása az 5000 méteres távon volt, itt heroikus párbajt vívott a francia Jean Bouinnal. A verseny közben felváltva vezettek, Kolehmainen csak új világrekordot felállítva tudott diadalmaskodni. Stockholmban még a 10000 m-es távot és a mára már megszűnt mezei síkfutást tudta megnyerni, csapatban ezüstérmet szerzett.^[4]

Pályafutását derékba törte az első világháború, és bár még mindig a világ élmezőnyébe tartozott, inkább a hosszabb távokra, elsősorban a maratonra koncentrált. A háború utáni első olimpián, 1924-ben is az aranyéremért volt harcban a 42 kilométeres távon, de nem tudta befejezni a versenyt.^[4]

Kolehmainen utódját a legendás Paavo Nurmiban találta meg, akivel együtt gyújtották meg az olimpiai lángot az 1952-es helsinki olimpián.^[4]

Jegyzetek

További információk

• Profilja az Olimpiai adatbázisban (angolul)

Kapcsolódó szócikkek

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája