Giulio Cabianca

Giulio Cabianca
Életrajzi adatai
Született	1923. február 19. Verona
Elhunyt	1961. június 15. (38 évesen) Modena
Nemzetisége	olasz
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1958 - 1960
Csapata	O.S.C.A., privát Maserati & Cooper
Nagydíjak száma	4 (3 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1958-as monacói nagydíj
Legutolsó nagydíj	1960-as olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Giulio Cabianca témájú médiaállományokat.

Giulio Cabianca (Verona, 1923. február 19. – Modena, 1961. június 15.) olasz autóversenyző. Azon 51 versenyző egyike, akik Formula–1-es autóban veszítették életüket. 33 haláleset történt nagydíjhétvége során, további 18-an hunytak el tesztelésen vagy bajnokságon kívüli Formula–1-es versenyen.^[1]

Pályafutása

1951-ben az 1100 köbcentiméteres, 1952-ben az 1500 köbcentiméteres, 1958-ban a GT kategóriában lett olasz bajnok. A Targa Florión és Mille Miglián kategóriagyőzelmet szerzett, abszolút értékelésben megnyerte a Giro di Calabria, Coppa della Dolomiti versenyeket és Nápolyi Nagydíjat, Olaszországon kívüli eredményeit pedig a paui Formula–2-es futamon szerzett harmadik helyezés fémjelzi. Eredményei láttán Enzo Ferrari sportautó-csapatába igazolta őt 1959-ben, Messinában második, a Targo Florión negyedik helyet szerzett a vörös istállóval.

A Formula–1-ben az 1958-as monacói nagydíjon egy Formula–2-es autóval indult, de nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. Az olasz nagydíjon motorhiba miatt esett ki. A következő évi olasz versenyen nyolc kör hátrányban a tizenötödik helyen ért célba egy privát Maseratival. Utolsó Formula–1-es versenyén az 1960-as olasz nagydíjon amelyet a nagy brit csapatok, a BRM, Cooper és Lotus bojkottáltak, a gyári Ferrarik és Porschék közé beékelődve negyedik helyről indulhatott, és bár két kör hátrányban, de ugyanebben a pozícióban ért célba. Ezt a versenyt a Scuderia Castellotti csapat színeiben teljesítette, amelyet az 1957-ben elhunyt Eugenio Castellotti emlékére hoztak létre.

1961 közepén a Mille Miglián elért második hely került a dicsőséglistájára, és a Scuderia Castellottival arra készült, hogy újra a Formula–1-ben induljon. A 38 éves versenyző június 15-én a modenai aszfaltcsíkon tesztelte a Cooper-Ferrarit. Az 1959-ben bajnoki címet nyert Cooper T51-es autóba egy Ferrari Tipo 533, 2 literes motort szereltek bele. Rá is volt írva a motorra, hogy Castellotti. Mivel az Aeroautodromo di Modenán versenyzőiskola is működött, eleinte lassú tempóban körözgetett, és csak késő délután gyorsított, mikor a tanoncok távoztak. A kilencedik körében valószínűleg az autó sebességváltója hibásodott meg, Cabianca nem tudta a Coopert megfékezni. Hogy elkerülje az ütközést, egyenesen a pálya kapuja felé vette az irányt, amely épp nyitva állt. A pillanat hevében született, meggondolatlan döntés volt. A kapu ugyanis egyenesen a Via Emiliára, Észak-Olaszország egyik legforgalmasabb útjára nyílt. Az autó először egy nézőt talált el, aki a pályát figyelte, majd egy biciklivel, egy motorral, egy kisteherautóval és három parkoló kocsival ütközött.^[2] A motor és a kisteherautó sofőrje azonnal életét veszítette. A kisteherautó súlyos fémtömböket szállított, egyikük lerepült a járműről, ez ölte meg a kerékpárost. A néző súlyosan sérült, de életben maradt. Cabianca autóját egy szemközti üzlet fala állította meg. A versenyzőt eszméleténél találták, és a közeli kórházba szállították, ahol néhány órán belül elhunyt.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év	Csapat	Autó	Csapattárs	Helyezés
1955	Edgar Fronterras	Osca MT4 1500	Giuseppe Scorbati	11.
1959	Scuderia Ferrari	Ferrari Dino 196S	Giorgio Scarlatti	Kiesett

Jegyzetek

További információk

• "The Grand Prix Who's Who", Steve Small, 1995