Déli csukabálna

Déli csukabálna
Evolúciós időszak: Kora pliocén - jelen, 4,7–0 Ma
PreꞒ
Є
O
S
D
C
P
J
K
[1]
Rajz a fajról
Rajz a fajról
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Sziláscetek (Mysticeti)
Csoport: Chaeomysticeti
Csoport: Thalassotherii
Öregcsalád: Balaenopteroidea
Család: Barázdásbálna-félék (Balaenopteridae)
Nem: Balaenoptera
Lacépède, 1804
Faj: B. bonaerensis
Tudományos név
Balaenoptera bonaerensis
Burmeister, 1867
Szinonimák
  • Balaenoptera huttoni Gray, 1874
  • Pterobalaena bonaerensis Hassanin et al., 2012
Elterjedés
A déli csukabálna elterjedési területe
A déli csukabálna elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli csukabálna témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli csukabálna témájú kategóriát.

A déli csukabálna (Balaenoptera bonaerensis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) családjába tartozó faj.

Az 1990-es évekig a tudomány úgy tudta, hogy csak egy csukabálnafaj létezik. A világ összes csukabálnáját a Balaenoptera acutorostrata tudományos néven ismerték. Aztán az 1990-es években elvégzett filogenetikus vizsgálat alapján kiderült, hogy valóban két csukabálnafaj létezik: az eddig is ismert csukabálna (Balaenoptera acutorostrata) és az újonnan elkülönített déli csukabálna (Balaenoptera bonaerensis). A két faj elterjedési területe csak néhol, a déli félteken fedi egymást. 2000-től a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) is külön fajként kezeli a déli csukabálnát.

Előfordulása

A déli csukabálna az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánok déli részén élő barázdásbálnafaj.

E faj egyedszámát még senki sem mérte fel, de a feltételezések szerint több százezer állat is lehet. Habár keveset tanulmányozták e déli fajt, a tudósok észrevették, hogy még ismeretlen okokból a déli csukabálna állomány az 1978-1991 és 1991-2004 időszakokban 60 százalékkal csökkent. Emiatt egyes állományokat az IUCN Sebezhető fajnak, míg más állományokat Veszélyeztetett fajnak tart.

Megjelenése

Ez az állat valamivel nagyobb, mint a csukabálna. Testhossza 7,2-10,7 méter, testtömege 5,8-10 tonna.[2][3] A nőstények általában egy méterrel hosszabbak, mint a hímek.[2] Az újszülött borjak 2,4-2,8 méter hosszúak.[2] A déli csukabálna háta sötét szürke, hasa fehér. Úszói sötétek, de szélük fehér.[2] A csukabálna és a déli csukabálna alakban és színezetben is különbözik egymástól.[2]

Életmódja

A déli csukabálna nyáron az Antarktisz környékén tartózkodik, ahol bőséges táplálékban részesül. A téli tartózkodási helyéről még nem tudunk sokat. Már megfigyeltek ilyen állatokat Peru vizeiben is. A bálna főleg krillel táplálkozik; az általa kedvelt fajok a következők: Euphausia superba, Euphausia crystallorophias, Euphausia frigida és Thysanoessa macrura. A déli csukabálna a vadonban, valószínűleg a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) táplálékául szolgál. Habár az ember a nagyobb testű bálnafajokra vadászott, illetve időnként még vadászik, szigonya e kisebb fajt sem kerülte el.

Jegyzetek

  1. (2007) „Radiation and speciation of pelagic organisms during periods of global warming: the case of the common minke whale, Balaenoptera acutorostrata”. Molecular Ecology 16 (7), 1481–1495. o. DOI:10.1111/j.1365-294x.2007.03244.x. PMID 17391271.  
  2. a b c d e Jarrett, Brett and Shirihai, Hadoram. Whales Dolphins and other Marine Mammals of the World, 62–68. o. (2006). ISBN 0-691-12757-3 
  3. Arkive.org - Antarctic minke whale Archiválva 2015. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  • Hassanin, A., Delsuc, F., Ropiquet, A., Hammer, C., Vuuren, B.J., Matthee, C., Ruiz-Garcia, M., Gatzeflis, F., Areskoug, V., Nguyen, T.T. & Couloux, A. 2012. Pattern and timing of diversification of Cetartiodactyla (Mammalia, Laurasiatheria), as revealed by a comprehensive analysis of mitochondrial genomes. ISSN 1631-0691|Comptes Rendus Biologies 335(1): 32–50. doi:10.1016/j.crvi.2011.11.002
  • Takeshi Sasaki, Masato Nikaido, Healy Hamilton, Mutsuo Goto, Hidehiro Kato, Naohisa Kanda, Luis A Pastene, Ying Cao, R Ewan Fordyce, Masami Hasegawa, Norihiro Okada, Mitochondrial Phylogenetics and Evolution of Mysticete Whales, Systematic Biology, Volume 54, Issue 1, February 2005, Pages 77–90, https://doi.org/10.1080/10635150590905939
  • Gatesy, J., Geisler, J. H., Chang, J., Buell, C., Berta, A., Meredith, R. W., ... & McGowen, M. R. (2013). A phylogenetic blueprint for a modern whale. Molecular phylogenetics and evolution, 66(2),
  • Árnason, Ú., Lammers, F., Kumar, V., Nilsson, M. A., & Janke, A. (2018). Whole-genome sequencing of the blue whale and other rorquals finds signatures for introgressive gene flow. Science advances, 4(4), eaap9873. https://doi.org/10.1126/sciadv.aap9873
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap