Csernátony Lajos
| Csernátony Lajos | |
 | |
| Ellinger Ede felvétele a Vasárnapi Ujságban | |
| Született | 1823. augusztus 21. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1901. március 4. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró, politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csernátony Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csernátony Lajos, Cseh Lajos (Kolozsvár, 1823. augusztus 21. – Budapest, 1901. március 4.) újságíró, politikus, Kossuth Lajos titkára.
Életpályája
Erdélyi nemesi családból származott. Az 1848. március 15-ei forradalom után főmunkatársa lett a Pálfy Albert szerkesztette Marczius Tizenötödike című napilapnak. 1848 novemberétől a napilapnál végzett munkája mellett Kossuth Lajosnak, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének titkáraként is működött. Cikkeinek szélsőséges köztársasági irányultsága sokszor ingerült vitákat gerjesztett. A lap többször megfogalmazta különvéleményét a kormány álláspontjával szemben és élesen támadta – Kossuth Lajoson kívül – a szabadságharc vezető tisztviselőit. A Kossuth számára is kellemetlen helyzet végül úgy oldódott meg, hogy Csernátony Kossuth kérésére 1849 februárjában lemondott titkári megbízatásáról. A Marczius Tizenötödike lapot a kormányzat 1849. július 8-án betiltotta.
Csernátony Lajost a világosi fegyverletétel már Párizsban érte. Haynau vele tévesztette össze Csernus Menyhért minisztériumi tisztviselőt és 1849. október 24-én őt végeztette ki a pesti Újépület mellett. Csernátony Lajos Párizsban együttműködött az osztrák titkosrendőrséggel, ennek ellenére 1851. szeptember 22-én távollétében halálra ítélték és nevét bitófára akasztották. 1851 és 1860 között Angliában, 1853-ban rövid időre az Amerikai Egyesült Államokban élt. Az emigrációban számos külföldi újság – a párizsi National Evenement, Presse, New York Times, londoni Morning Star – munkatársaként dolgozott és megismerte a modern újságírás eszközeit, melyeket hatásosan alkalmazott hazatérése után. 1860-tól Olaszországban élt, egy évig az itáliai magyar légió hadbírája volt.
1867-ben amnesztiát kapott. Hazatérése után, mint publicista a magyar sajtó egyik legtevékenyebb tagjává vált. 1867 és 1869 között A Hon című lap főmunkatársa, 1869 és 1877 között az Ellenőr című lap alapító főszerkesztője, később a Nemzet és a Magyar Nemzet című lapok főmunkatársa volt. Könnyed hangú, szellemesen támadó stílusa új irányt jelentett a magyar politikai újságírásban. Ő volt az első hazai sportrovat megindítója. Hazatérése után Tisza Kálmán közeli bizalmasa lett. 1869 és 1901 között előbb balközép, majd szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Mintegy tizenkétezer korona vagyonát a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetére hagyta.
Buzinkay Géza szerint Csernátony a durva, személyeskedő politikai publicisztikát honosította meg a magyar sajtónyelvben.[2]
Jegyzetek
- ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html
- ↑ Buzinkay Géza. „A leleplező publicisztika kezdetei: Csernátony Lajos”. Irodalomtörténeti Közlemények 2008 (2.). [2022. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)
Források
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1141. o. ISBN 963-547-414-8
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213
További információk
- Hermann Róbert: A „Marczius Tizenötödike” betiltása – Bukás előtt botlás
- Eötvös Károly: Csernátony halálakor. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 147-160. old. Online
Erdély-portál
Kolozsvár-portál
