Bernard Haitink

Bernard Haitink
Életrajzi adatok
Született	1929. március 4.[1][2][3][4][5] Amszterdam[6]
Elhunyt	2021. október 21. (92 évesen)[7][8] London[9][10]
Sírhely	Brompton temető
Házastársa	Πατρίσια Μπλούμφιλντ (1994–2021)
Iskolái	Conservatorium van Amsterdam
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	hegedű
Díjak	a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka Erasmus-díj (1991) Gramophone-életműdíj (2015) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1990) Commander of the Order of the Netherlands Lion (2017) Hans von Bülow Medal honorary doctor of the Royal College of Music (2004) a Koronarend tisztje (1977) Commander of the Order of Orange-Nassau (2002) Companion of Honour (2002, tiszteleti tag) Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1972) International Opera Award
Tevékenység	karmester zenei vezető hegedűs karvezető
Kiadók	Philips Philips Classics Records Decca Records EMI
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Haitink témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bernard Johann Herman Haitink (Amszterdam, 1929. március 4. – London, 2021. október 21.) holland karmester.

Élete

Amszterdamban született 1929-ben. Apja, Willem Haitink köztisztviselő volt, később a holland villamosenergia-tanács igazgatója lett. Anyja, Anna Clara Verschaffelt az Alliance Française-nél dolgozott, nagyanyja révén félig zsidó volt. „A szüleim egy tipikus amszterdami polgári körhöz tartoztak, akik minden csütörtök este elmentek a Concertgebouw-ba. És végül engem is elvittek egy koncertre: Willem Mengelberg vezényelte Csajkovszkij Patetikus szimfóniáját. … Attól kezdve állandóan koncertekre jártam.”

Iskolás éveit a náci megszállás alatt élte le. Erről az időszakról így nyilatkozott: „…akkor lusta disznó voltam. Amikor az iskolai éveimre gondolok, szégyellem magam.” Zenét – kilencéves korától – az amszterdami konzervatóriumban tanult, Felix Hupkánál hegedűt és vezénylést. „Ez az ember – mondta – óriási hatással volt rám. Nem annyira az volt a kérdés, hogyan kell legyőzni a dolgokat. Minden a zenéről szólt”. 25 éves korában felvételt nyert a Radio Hilversum karmesteri tanfolyamára, de közbejött problémák miatt egy évig különböző zenekarokban hegedült. Nem tartotta magát tehetséges hegedűsnek, de hálás volt ezért az egy évért. Ha nem lett volna karmester, akkor egy kis vidéki zenekar másodhegedűseinek hátsó sorában kötött volna ki – nyilatkozta. A rádiónál a német Ferdinand Leitner volt a karmester-tanára.

Közönség előtt először – másodkarmesterként – 1954. július 19-én lépett fel a Holland Rádió Filharmonikus Zenekarával, majd 1957-ben vezető karmesterré léptették elő. A gyengélkedő Carlo Maria Giulini pótlása miatt többször is beugrott a Concertgebouw zenekara hangversenyein kisegíteni, első alkalommal Cherubini Requiemjét dirigálta. Közreműködése ekkor nemzetközi figyelmet is felkeltett. 1961-ben vezető karmesterré nevezték ki, először Eugen Jochum mellett, majd 1963-ban egyedüli vezető karmesterré. 1988-ig tartotta a posztot, majd később, 1999-től tiszteletbeli karmesterré nevezték ki. 1967 és 1979 között a Londoni Filharmonikus Zenekar vezető karmestere volt. A Glyndebourne-i Operafesztiválon 1972-ben mutatkozott be, a műfajjal kapcsolatos kezdeti félelmei ellenére, Mozart Szöktetés a szerájból című operáját vezényelte. 1978-tól tíz évig volt a fesztivál zeneigazgatója.

A londoni Covent Gardenben 1977-ben mutatkozott be a Don Giovannival, és ezután is fenntartotta a kapcsolatát az intézménnyel. Kétszer is felkérték a zeneigazgatói posztra, amit végül 1987-ban fogadott el, és 2002-ig maradt a helyén, hat évvel tovább, mint amire eredetileg gondolt. 1995-től az Egyesült Államokban, a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere volt 2004-ig, emellett oktatott a Tanglewood Music Centerben. Németországban a drezdai Staatskapelle vezető karmesteri pozícióját töltötte be 2002-től 2004-ig. 2006-ban, Daniel Barenboim után, Pierre Boulezzel együtt átvette a Chicagói Szimfonikus Zenekar irányítását.

2019. szeptember 3-án Londonban lépett fel a Bécsi Filharmonikusokkal a BBC Proms-on (Gustav Mahler 3. szimfóniáját vezényelte), ami azért különleges, mert 1966 óta ez volt a 90. Proms-fellépése. Ezután jelentette be visszavonulását. „Minden karmesternek – beleértve engem is – van egy lejárati ideje”. Máshol: „90 éves vagyok. Nincs kedvem az összes hivatalos búcsúzáshoz, de tény, hogy már nem fogok vezényelni. A búcsú fáj, de megtartom magamnak az érzéseket”.

Munkássága

Haitink dirigensi stílusára az egyenes, magával ragadó, mégis intellektuálisan mély vezénylés volt a jellemző, aki visszafogott és kontrollált irányítása révén bontotta ki a zene lényegét. Visszafogottsága ellenére mélyen azonosult a vezényelt művekkel, és képes volt erőteljes és szenvedélyes előadásokat nyújtani.

Karmesterként mindig szűkszavú volt – kifelé is és a zenekar felé is. Szerinte a szavak a próbák során nem túl lényegesek. „Mindenféle hülyeséget mondhatsz, de a kezeddel, az arcoddal, a zenei személyiségeddel való zenélés a fontos. Soha nem voltam nagy beszélő, amit a zenekarok mindig értékeltek”. A Londoni Filharmonikus Zenekar elnöke így nyilatkozott róla,: „Ő az ideális zenekari karmester. Megérti a zenekar mentalitását … és pszichológiailag és érzelmileg is rá van hangolódva arra, hogy egy játékos hogyan gondolkodik.” A Concertgebouw egyik zenekari tagja szerint Haitink soha nem volt megszállottja az abszolút hangszeres tökéletességnek, sokkal inkább „a hangok mögötti érték és a kompozíció lényege” érdekelte.

Pályafutása során kétszer is lemondott vezető karmesteri posztjáról (a Concertgebouw-ban és a Covent Gardenben), mindkétszer a zenekart érintő anyagi megszorítások, sőt megszűnés veszélye miatt, és határozottan kiállt a zenekarok mellett. Nincs sok értelme zenei igazgatónak lenni, ha nincs zene – mondta. Lemondását mindkét esetben visszavonták, az anyagi gondok pedig rendeződtek.

Sok éven át ellentmondásos volt volt a kapcsolata a holland zenei intézményekkel és a sajtóval. Azt mondta erről: a kapcsolat Hollandiával „rendben van, bár már nem élek ott. Amíg Londonban dolgozom, Londonban fogok élni, … és nem hiszem, hogy visszamennék Hollandiába”.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között: Művészetek és Irodalom Érdemrendje (Franciaország, 1972), a Brit Birodalom Rendje 1977, Koronarend (Belgium) (1977), a Holland Oroszlánrend parancsnoka (2017).

Magánélete

Négyszer nősült. Első, Marjolein Snijderrrel 1956-ban kötött házasságából öt gyermeke született (három lány és két fiú). A házasság az 1970-es évek végén felbomlott, majd két, viszonylag rövid életű házasság következett a Concertgebouw egy csellistájával, majd egy hegedűsével. Negyedik felesége Patricia Bloomfield, a Royal Opera House zenekarának brácsása volt. 1998-ban sürgősségi szívműtéten esett át, ezután megszabadult minden nyomástól; „A műtét után valami aranykor volt” – nyilatkozta. Volt egy háza Hollandiában, a tengerparton, egy háza Délnyugat-Franciaországban és egy otthona Svájcban, de londoni működése kezdetétől Nyugat-Londonban élt.

Felvételei

Hangfelvételeken hatalmas életművet hagyott hátra: felvételeinek száma meghaladja a 450-et. Diszkográfiája több jelentős ciklust is tartalmaz, például a Philips számára készült teljes Beethoven-, Mendelssohn-, Schumann-, Brahms-, Csajkovszkij-, Bruckner- és Mahler-szimfóniák, a Decca összes Sosztakovics-szimfóniája, az EMI teljes Elgar- és Vaughan Williams-szimfóniái. Felvételeinek súlypontját a 19. századi romantikus repertoár adja, de visszanyúlt Mozartig, és vezényelte a 20. század jelentős szerzőinek műveit is. A kritika a legkiemelkedőbbnek Wagner és Bruckner hatalmas műveinek előadását tartja.

Az alábbiak válogatást adnak felvételeiből a Discogs és az AllMusic nyilvántartása alapján.

Jegyzetek

Források

• Nicholas Wroe: Master of the House. theguardian.com. (angolul) Guardian News & Media Limited (2000. október 14.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
• Geoffrey Norris: It was all egos. There are still a few scars. telegraph.co.uk. (angolul) The Telegraph (2004. március 9.) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
• James Manheim: Bernard Haitink Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2024. március 26.)
• Haitink patron of the Netherlands Radio Philharmonic Orchestra. radiofilharmonischorkest.nl. Muziekcentrum van de Omroep (2012. december 20.) (Hozzáférés: 2024. március 23.) arch
• Manuel Brug: Der reservierte Holländer. welt.de. (németül) Welt (2021. október 22.) (Hozzáférés: 2024. március 26.)
• Bernard Haitink: 50 years at the BBC Proms. bbc.co.uk (angolul) (Hozzáférés: 2024. március 23.)
• David Patmore: Bernard Haitink. naxos.com. (angolul) Naxos Digital Services Ltd. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
• Bernard Haitink: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (Hozzáférés: 2024. március 27.)
• Bernard Haitink: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2024. március 27.)