Bélapátfalva

Bélapátfalva
Bélapátfalva a Bél-kő oldaláról
Bélapátfalva címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Bélapátfalvai
Jogállás	város
Polgármester	Ferencz Péter (független)[1]
Irányítószám	3346
Körzethívószám	36
Népesség
Teljes népesség	2753 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	81,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	36,63 km²
Földrajzi nagytáj	Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj	Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj	Északi-Bükk[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′48.05, 20.36666666666748.050000°N 20.366667°EKoordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 20° 22′48.05, 20.36666666666748.050000°N 20.366667°E
Bélapátfalva Pozíció Heves vármegye térképén
Bélapátfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bélapátfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bélapátfalva város Heves vármegyében, a Bélapátfalvai járás székhelye, mely Egertől északra a Bükk-vidék nyugati oldalán fekszik. A település az Eger-patak völgyében futó országút mentén található. Az Eger–Putnok-vasútvonal melletti városnak két vasútállomása is van:Bélapátfalva vasútállomás és Bélapátfalvi Cementgyár megállóhely, melyet az egykori Bélapátfalvi Cementgyárról neveztek el.

Fekvése

Bélapátfalva az Eger-patak folyásának felső részén kialakult medence peremén helyezkedik el, az erdőhatár és a vízjárta patakvölgyek közötti sávban, 311 méter magasságban a tengerszint felett, a 816 méter magas Bél-kő nyugati lábánál. A város határában fut a Recska-patak. A település a 2506-os és 2507-es közutak találkozásánál található, országos közútnak minősül még a központból a vasútállomásig húzódó 25 304-es és a Bükkszentmárton felől nagyjából ugyanoda vezető 25 305-ös út is.

Története

A település egykor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Nevét az oklevelek a 13. századtól említették először Bel, Beel, Beyle formában.

1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” alakban volt említve, majd 1415-től Apátfalva néven említették.

A Béli apátságot II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.

1241-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől menekülve az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal.

1412-ben Zsigmond király, majd később 1460-ban Mátyás király erősítette meg az apátságot régi jogaiban. Mátyás halála után azonban e birtokokat egyházi és világi személyek foglalták el.

1495-ben Verebélyi apát birtoka volt, aki Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.

1534-ig a szerzetesek éltek a monostorban, akkor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, és Eger környéke református hitre tért át. Ekkor a szerzetesek a zaklatások miatt elhagyták a monostort. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor lassan omladozni kezdett, a templom is romos állapotba került, Apátfalva pedig 1562-ig a szarvaskői vár tartozéka lett.

1678-ban I. Lipót király az egri káptalannak adta a falut.

1700-ban a király Telekessy egri püspök kérelmére az apátság összes javait a létesítendő egri papi szeminárium fenntartása céljából adományozta.

1700-tól 1945-ig a település az egri papi szeminárium birtoka volt.

1910-ben 1852 lakosából 1833 magyar volt. Ebből 1721 római katolikus, 36 református, 70 izraelita volt.

A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.

A városi rangot 2004-ben kapta meg.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Barta Norbert (független)^[4]
• 1994–1998: Barta Norbert (független)^[5]
• 1998–2002: Barta Norbert (MSZP-SZDSZ)^[6]
• 2002–2006: Ferencz Péter (független)^[7]
• 2006–2010: Ferencz Péter (független)^[8]
• 2010–2014: Ferencz Péter (független)^[9]
• 2014–2019: Ferencz Péter (független)^[10]
• 2019–2024: Ferencz Péter (független)^[1]
• 2024– :

Népesség

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 7,4% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 52,9%, református 5,4%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 17,3% (23,5% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,1% szlováknak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,8% volt római katolikus, 5,7% református, 0,9% görög katolikus, 0,1% evangélikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 13,6% felekezeten kívüli (35,2% nem válaszolt).^[13]

Nevezetességei

• Bélapátfalvi ciszterci apátság és a monostor romjai
• Gyári tó és környezete
• Gesztenyés Kiállítóház
• Kamotsay István: Hősök Emlékműve (szobor)
• Kacsa Gőzmozdony (kiállítva)
• Bányai mű út és szerpentin (versenyek, panorámás helyszíne)
• Gyári tó kempingező és nyársaló rét
• Telekessy Vendégház
• Apátság Gyalogösvény
• Mária Forrás
• Plébánia Hivatal épülete
• Római Katolikus templom
• Gyermektábor romjai
• Bélkő-hegy és tanösvény
• Gilitka-kápolna
• A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Jegyzetek

Irodalom

• Gerevich T.: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
• Aradi N. (Ed.): A művészet története Magyarországon. (The History of Arts in Hungary). Gondolat, Budapest
• Fülep L. (Ed.): A magyarországi művészet története. (The History of the Hungarian Arts). Budapest
• Marosi E.: A román kor művészete, (Art of the Romanesque Ages). Corvina, Budapest, 1972, ISBN 963-13-2000-6
• Gerő L. : Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984
• Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876.
• Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest

További információk

• Az önkormányzat honlapja
• Tűzesetek és balesetek Bélapátfalván Archiválva 2008. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben