Bányai Elemér

Bányai Elemér
Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
Született1875. augusztus 21.
Szamosújvár
Elhunyt1915. április 2. (39 évesen)
Oblazce
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségeörmény, magyar
Foglalkozásaújságíró,
író
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bányai Elemér témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bányai Elemér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bányai Elemér (írói álneve: Zuboly[1]) (Szamosújvár, 1875. augusztus 21. – Oblazce, Uzsoki-hágó környéke, 1915. április 2.) örmény származású magyar újságíró, író.

Élete

1896–1900 között a kolozsvári egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. 1905-ig Kolozsvárott az Ujság, a Magyar Polgár és a Kolozsvári Lapok szerkesztője volt. 1904-ben Budapestre költözött, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában, 1910-től pedig a Magyar Nemzetnél dolgozott. A Martinovics szabadkőműves páholyba 1910-ben vették fel.[2] 1914-től a Magyarország belső munkatársa volt. A Vasárnapi Ujságba, a Pesti Naplóba, a Magyar Nemzetbe írt cikkeket. Jelentős irodalmi műve az Örmény anekdoták gyűjteménye.

Az első világháborúban önkéntesként bevonult, és az orosz fronton esett el.[3] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.

Bányai Elemér sírja a Fiumei Úti Sírkertben (20-1-40)

Családja

Apai örmény családneve eredetileg Bajáczhi.[4] Anyai ágon az erdélyi nemesi örmény Hollósy család leszármazottja, édesanyja Hollósy (eredetileg: Korbuly) Terézia. Örmény katolikus család sarja, édesapja ifj. Bányai Tivadar városi alkapitány, édesanyja Balla Katalin tanítónő volt. Négy lánytestvére volt, akik közül csupán kettő érte meg a felnőttkort: Gratiana és Blanka. 1904-ben elvette Czech Júlia Lottit (1884–1907).[5]

Munkássága

Történelemfilozófiai pesszimizmusa ellenére a polgári radikalizmus jeles szószólója volt. Ady Endre talán legigazibb barátja volt. Ady Endre neki írta a Négy-öt magyar összehajol, halálhírére pedig a Szegény Zuboly emlékére és a Zuboly emléktáblájára című verseit.

Jegyzetek

  1. ↑ Munkatársai írják: „saját bevallása szerint azért választotta a Zuboly nevet, mert mint Zuboly takács a »Szentivánéji álom«-ban, minden szerepre vállalkozik. Minden szerepre, de csak becsülettel: csak a munkáját adta bérbe, a tollát nem.” In: Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
  2. ↑ Berényi 2005
  3. ↑ Magyar-örmény hősök. ormenykatolikus.hu. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
  4. ↑ Bájáczhi család
  5. ↑ Kozák Péter: Bányai Elemér Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Névpont. Hozzáférés ideje: 2016. november 6.

Művei

  • Lisznyay Kálmán élete (1900)
  • Örmény anekdoták I–III. (1902)
  • A Pesti Hírlap harminc éve (1908)
  • A Századok név- és tárgymutatója (1908)
  • A Pesti Napló 1848–1908 (1908)
  • Zuboly könyve (válogatott munkái, 1916)

Források

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • ↑ Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.  
  • Kozák Péter: Az „életiratíró“ és emlékbeszédei, Bányai Elemér és Prohászka Ottokár. Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Kozák Péter: Bányai Elemér pályaképe. Névpont.hu – 2013

További információk

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 107–108. o.  
  • Szongott Kristóf, A magyarhoni örmény családok genealógiája, Szamosújvár, 1898.

Nemzetközi katalógusok