Antonio Segni

Antonio Segni
Olaszország 4. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1962 – 1964
ElődGiovanni Gronchi
UtódGiuseppe Saragat
Olaszország 34. miniszterelnöke
Hivatali idő
1955 – 1957
ElődMario Scelba
UtódAdone Zoli
Hivatali idő
1959 – 1960
ElődAmintore Fanfani
UtódFernando Tambroni

Született1891. február 2.[1][2][3][4]
Sassari[5]
Elhunyt1972. december 1. (81 évesen)[1][5][6][2][3]
Róma[7][5]
PártDemocrazia Cristiana

HázastársaLaura Carta Caprino (1921–)
GyermekeiMario Segni
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
IskoláiUniversity of Sassari (jogtudomány)
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Károly-díj (1964. május 7.)
  • Szent Sír Lovagrend nagykeresztje
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Order of Merit for Labour
  • Aranysarkantyú-rend
  • Sikatuna-rend
  • Order of the Oak Crown
  • Elefántrend
  • Ordre national du Lion du Sénégal
  • Supreme Order of Christ

Antonio Segni aláírása
Antonio Segni aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Segni témájú médiaállományokat.

Antonio Segni (Sassari, 1891. február 2.Róma, 1972. december 1.) olasz politikus. Antonio Segni volt Olaszország 34. miniszterelnöke (1955–1957, 1959–1960), továbbá az Olasz Köztársaság 4. elnöke 1962–1964-ig.

Életrajza

Felemelkedése

Antonio Segni gazdag nemes családból származott, Sassari városból, Szardíniából. Mezőgazdasági és kereskedelmi jogi ügyvéd diplomát szerzett. 1919-ben csatlakozott az Olasz Néppárthoz, mely az olasz kereszténydemokrata párt elődje volt. 1924-ben a párt nemzeti tanácsának tagja volt, míg Mussolini fel nem oszlatta az összes politikai szervezetet 1926-ban.

1943-ban Segni volt az új kereszténydemokrata párt egyik alapító tagja. 1944-től folyamatosan különböző miniszteri pozíciókat birtokolt a kormányokban. 1946-ban beválasztották az Alkotmányozó Gyűlésbe, majd 1948-ban a parlamentbe.

Miniszterelnöki időszaka

Segni mezőgazdasági miniszterként szerezte meg hírnevét Alcide De Gasperi kormányzása alatt. Pártolta a földreformról szóló törvényeket és saját birtokai jelentős részének újraelosztását is elrendelte Szardínián. „Fehér Bolsevik” néven emlegették az általa benyújtott földreform miatt.

1955-ben választották miniszterelnökké, elnöksége alatt Olaszország társalapítóként megalapította az Európai Gazdasági Közösséget 1957-ben. 1959-ben újra miniszterelnök lett, második elnökségének ideje alatt szociálpolitikai intézkedései voltak jelentősek.

Köztársasági elnöki időszaka

1962-ben megválasztották az Olasz Köztársaság elnökévé. 1964-ben, 72 évesen, súlyos agyvérzése volt, amelyből csak részlegesen tudott felgyógyulni, majd az év végén nyugdíjba vonult.

1972. december 1-jén hunyt el. Fia, Mario Segni(wd) szintén politikus lett.

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven)
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сеньи Антонио, 2015. szeptember 28.
  6. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/532685/Antonio-Segni
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Antonio Segni című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • http://cronologia.leonardo.it/storia/biografie/segni.htm Archiválva 2013. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben


Elődje:
Giovanni Gronchi
Az Olasz Köztársaság elnöke
1962. május 11. –
1964. december 6.
Az Olasz Köztársaság elnökének címere
Utódja:
Cesare Merzagora (ideiglenes)
Sablon:Olaszország elnökei
  • m
  • v
  • sz
Alcide De Gasperi (ideiglenes, 1946)  •  Enrico De Nicola (1946–1948)  •  Luigi Einaudi (1948–1955)  •  Giovanni Gronchi (1955–1962)  •  Antonio Segni (1962–1964)  •  Cesare Merzagora (ideiglenes, 1964)  •  Giuseppe Saragat (1964–1971)  •  Amintore Fanfani (ideiglenes, 1971)  •  Giovanni Leone (1971–1978)  •  Sandro Pertini (1978–1985)  •  Francesco Cossiga (1985–1992)  •  Giovanni Spadolini (ideiglenes, 1992)  •  Oscar Luigi Scalfaro (1992–1999)  •  Nicola Mancino (ideiglenes, 1999)  •  Carlo Azeglio Ciampi (1999–2006)  •  Giorgio Napolitano (2006–2015)  •  Pietro Grasso (ideiglenes, 2015)  • Sergio Mattarella (2015–)
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJwxPTDRQQtvxQ8KXDvCQq
  • VIAF: 89382842
  • LCCN: nr2001029818
  • ISNI: 0000 0000 8162 8983
  • GND: 118796038
  • SUDOC: 079042988
  • ICCU: RAVV065151
  • Olaszország Olaszország-portál
  • Politika Politikaportál