Alekszandra Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő
Alekszandra Nyikolajevna, Hessen–Kassel–Rumpenheim hercegnéje
Alekszandra Nyikolajevna, Hessen–Kassel–Rumpenheim hercegnéje
Született1825. június 12.[1]
Szentpétervár; Orosz Birodalom
Elhunyt1844. július 29. (19 évesen)[1]
Szentpétervár; Orosz Birodalom
Állampolgárságaorosz
HázastársaPrince Frederick William of Hesse-Kassel (1844. január 28. – 1844. augusztus 10.)[2]
Gyermekeiegy gyermek:
Prince Wilhelm of Hesse-Kassel
SzüleiHohenzollern Alekszandra Fjodorovna orosz cárné
I. Miklós orosz cár
Foglalkozásaarisztokrata
Halál okagyermekágyi láz
SírhelyePéter–Pál-székesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alekszandra Nyikolajevna orosz nagyhercegnő, férjezett Alexandra hessen–kassel–rumpenheimi hercegné (oroszul: Великая княжна Александра Николаевна Романова, németül: Erbprinzessin Alexandra von Hessen–Kassel zu Rumpenheim; Szentpétervár, 1825. június 12./24. – Szentpétervár, 1844. július 29./augusztus 10.) orosz nagyhercegnő, házassága révén hessen–kassel–rumpenheimi trónörökös hercegné.

Élete

Származása és gyermekkora

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő I. Miklós cár és Sarolta porosz királyi hercegnő ötödik leányaként jött világra 1825 júniusában. Két nénje csecsemőként elhalálozott, egyetlen húga, Jelizaveta Nyikolajevna pedig hároméves korában távozott el a másvilágra. Ilyenformán Alekszandra nagyhercegnő a család legifjabb leánya lett; szülei és testvérei is igyekeztek a kedvében járni és elkényeztették a nagyhercegnőt. Szüleik boldog, kiegyensúlyozott házassága I. Miklós cár poroszos szigora ellenére is boldog gyermekkort garantált Alekszandra Nyikolajevna és testvérei számára.

Alekszandra Nyikolajevna Oroszországban, elsősorban Szentpétervárott közkedveltségnek örvendett csinos külseje és közvetlen természete miatt. Nővére emlékiratai szerint Alekszandra Nyikolajevna volt édesapjuk kedvenc leánya.[3] A nagyhercegnő arcvonásait és „poroszos megjelenését” anyai nagyanyjától, Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnőtől örökölte.

Az „Adini” néven becézett Alekszandra Nyikolajevnáról hamar kiviláglott, hogy igen nagy zenei tehetsége van. Csodálatosan tudott énekelni és remekül játszott zongorán is. Édesanyja és édesapja rendkívül büszkék voltak rá és támogatták zenei tehetsége kibontakozását. A cári pár mindent elkövetett annak érdekében, hogy leányuk a kor legkiválóbb zenészeitől és énekeseitől tanuljon, számos jónevű zenészt és énekest hívtak meg a cári udvarba. Alekszandra nagyhercegnő órákat vett a kor híres szopránjától, Henriette Sontagtól is. Kisgyermekként rajongott a legendákért és varázslatos történetekért; kedvenc zeneszerzőjeként Ludwig van Beethovent tartották számon.

Házassága és gyermeke

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő (Christina Robertson)

1843-ban Frigyes Vilmos hessen–kassel–rumpenheimi trónörökös herceg a cár meghívására az orosz fővárosba látogatott. A cári család nem titkolt célja az volt ezzel a meghívással, hogy a családi körben „Fritz” néven emlegetett Frigyes Vilmos herceg feleségül veszi a legidősebb nagyhercegnőt, a házasulandó korban járó Olga Nyikolajevnát. A trónörökös figyelmét azonban Alekszandra Nyikolajevna vonta magára; Alekszandra nagyhercegnő pedig viszonozta a herceg érzelmeit. A trónörökös eleinte nem akarta megkérni Alekszandra Nyikolajevna kezét, mert tartott I. Miklós cár haragjától és Olga Nyikolajevna nagyhercegnő neheztelésétől. Olga nagyhercegnő viszont lemondott Frigyes Vilmossal kötendő házasságáról, és jómaga is támogatta húga és a herceg házassági terveit. Bátorítására végül Frigyes Vilmos herceg megkérte Alekszandra Nyikolajevna kezét a cártól, aki leányai kedvéért beleegyezett a frigybe.

Az esküvőt 1844. január 26-án tartották díszes keretek között az orosz fővárosban. A nagyhercegnő még a ceremónia előtt megfázott, mely hamarosan gümőkórrá nőtte ki magát. A házaspár úgy tervezte, hogy mielőtt hazatérnek Hessen–Kasselbe, a meleg éghajlatú Itáliában kúráltatják ki Alekszandra Nyikolajevnát.

A nagyhercegnő állapota azonban olyan gyorsan indult romlásnak, hogy a párnak nem maradt ideje az utazásra. Néhány hónappal az esküvőt követően Alekszandra Nyikolajevna betegsége miatt tartósan ágyba kényszerült, és ezt súlyosbította áldott állapota is. Hét hónappal a menyegzője után, 1844. augusztus 10-én Alekszandra Nyikolajevna életet adott fiának, Vilmos hercegnek. A csecsemő koraszülöttségénél fogva még aznap meghalt. Alekszandra Nyikolajevna nem élte túl gyermekét; tüdőbetegsége és a szülés okozta fáradtság együttes erővel okozták halálát. Hesseni címeit hivatalosan, ünnepélyes keretek között sosem vette át, minthogy házassága után nem maradt ideje elutazni új otthonába.

Emlékezete

Alekszandra Nyikolajevna nagyhercegnő és gyermeke közös sírboltban lettek eltemetve a szentpétervári Péter-Pál erődben. Peterhofban egy emlékművet állítottak fel, szobáját szülei az emlékének szentelték. A nagyhercegnő jelentős vagyon fölött rendelkezett, ami halálával férjére szállt. Alekszandra Nyikolajevna kelengyéjéhez tartozott hat gyémánt is, melyek hozományként Hessen–Kasselbe kerültek, és halála után is a Hesseni-ház birtokában maradtak. 1900 körül Mária Anna hessen–kasseli őrgrófné egy diadémba foglaltatta őket; a fejék máig a Hesseni-ház esküvői ékszerei közé tartozik.

Frigyes Vilmos herceg kilenc év elteltével újranősült, Mária Anna porosz hercegnőt vezette oltár elé. A herceg 1867-ben lépett Hessen–Kassel–Rumpenheim trónjára, 1875-ben pedig névlegesen a poroszok által megszállt Hessen–Kasseli Őrgrófság uralkodója lett.

Leszármazása

Alekszandra Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. I. Károly Frigyes schleswig–holstein–gottorpi herceg
 
 
 
 
 
 
 
8. III. Péter orosz cár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Anna Petrovna orosz nagyhercegnő
 
 
 
 
 
 
 
4. Pál orosz cár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Keresztély Ágost anhalt–zerbsti herceg
 
 
 
 
 
 
 
9. II. Katalin orosz cárnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Johanna Erzsébet schleswig–holstein–gottorpi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
2. I. Miklós orosz cár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. I. Károly Sándor württembergi herceg
 
 
 
 
 
 
 
10. II. Frigyes Jenő württembergi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Mária Auguszta thurn–taxisi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Zsófia Dorottya württembergi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Frigyes Vilmos brandenburg–schwedti őrgróf
 
 
 
 
 
 
 
11. Friderika Dorottya brandenburg–schwedti hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Zsófia Dorottya porosz királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
1. Alekszandra Nyikolajevna orosz nagyhercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Ágost Vilmos porosz királyi herceg
 
 
 
 
 
 
 
12. II. Frigyes Vilmos porosz király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Lujza Amália braunschweig–lüneburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
6. III. Frigyes Vilmos porosz király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. IX. Lajos hessen–darmstadti tartománygróf
 
 
 
 
 
 
 
13. Friderika Lujza hessen–darmstadti hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Henrietta Karolina pfalz–zweibrückeni hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
3. Sarolta porosz királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Károly Lajos mecklenburg–strelitzi herceg
 
 
 
 
 
 
 
14. II. Károly mecklenburg–strelitzi nagyherceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Erzsébet Albertina szász–hildburghauseni hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
7. Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. György Vilmos hessen–darmstadti herceg
 
 
 
 
 
 
 
15. Friderika Lujza Karolina hessen–darmsadti hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Mária Lujza leiningen–dagsburgi grófnő
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ p10571.htm#i105703, 2020. augusztus 7.
  3. ↑ Olga württembergi királyné: Traum der Jugend goldener Stern; Günther Neske Verlag, 1955

Források

  • Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X
  • Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok; Pannonica Kiadó, 2002; ISBN 963-9252-53-0
  • Ziegler, Gudrun: A Romanovok titka – Az orosz cárok története és végzete; Gabo Kiadó, 1999; ISBN 963-9237-72-8
  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7

További információk

  • Életrajza (oroszul)
  • Életrajzi adatok
  • Életrajzi adatok Archiválva 2021. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Képek, érdekességek Archiválva 2009. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Nemzetközi katalógusok
  • Németország Németország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap